Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915

10

szívem, mintha kő feküdt volna reá, nem tudja azt senki megvigasztalni.

— Dehogy nem, édes fiam! — szólt a tanító, aki a gyerekek háta mögött észrevétlenül hallgatta Jóska szomorú beszédét.

— Nézd édes fiam, apád elmegy katonának. Ez a kötelessége most mindenkinek, aki a haza védelmében fegyvert tud fogni. Tudom, méltányolom, hogy édesapád távozása, távolléte fájdalmas édesanyádnak is, neked is. Azt is megértem, hogy remegve gondoltok arra az eshetőségre, ha netán harctérre kerül a te jó apád és ott esik el az édes hazáért. De nem kell mindjárt a halálra gondolni. Hátha megoltalmazza az Isten s a te buzgó imád; hátha mint hős kerül haza, hogy nektek elmesélje harctéri hőstetteit. Milyen nagy öröm is lesz az akkor, amikor elmeséli élményeit! Az sem egészen bizonyos, hogy édesapád a harctérre kerül. Meglehet, hogy beosztják valamelyik kórházba sebesültek ápolására; meglehet, hogy rábízzák valamelyik híd vagy állami épület őrzését, vagy távol a harcvonaltól valamelyik irodában Írások közvetítésére használják fel a te édesapádat. A háborúban számtalan sok dologra használják fel a katonákat. Nem minden katona megy a harctérre, de minden katona, akár a harctéren, akár a kórházban, bárhol teljesít szolgálatot, a hazát szolgálja. Bízzunk az Isten végtelen kegyelmében, édes fiam, hogy segítse meg a te édesapádat.

Csete Jóska némiképpen megnyugodott a tanító úr vigasztaló szavaira. A gyerekek helyükre ültek, megkezdődött a tanítás. Aznap talán nagyon jó kedve volt a tanítónak, olyan dolgokat magyarázott, hogy az osztály nem egyszer hangosan felkacagott. Elmondta, hogy egy faluban mint akarták parázson megsütni a szőlőt és hogy a kis Pista gyerek elhitte, hogy a nyulat meg lehet fogni, ha farkára sót hintenek.

Másnap csakugyan elment a Jóska apja. Az iskolában mindenki megtudta, mert a tanító úr kikérdezte, miképpen történt a búcsúzkodás, mit mondott Jóskának.

— Azt mondta, légy jó, édes fiam, fogadj szót az édesanyádnak és amiben segítségére lehetsz édesanyádnak, tedd meg jó szívvel. Van sok olyan munka a ház körül, amit már a gyermek is elvégezhet. Ma mindenkinek dolgoznia keli, aprónak, nagynak, fiatalnak öregnek egyaránt, hogy a hiányzó munkaerőt pótoljuk és úgy a harctéren levőknek, mint az itthonmaradottaknak meg legyen a kenyere.

— Igaza van édesapádnak, fiam. Légy jó, én is azt mondom, amit te is meg tudsz csinálni, tedd meg jó szívvel, már csak azért