Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915
11 is, hogy ha majd egyszer hazajön az édesapád, édesanyád csak jót mondhasson rólad. Napok mentek, hetek jöttek és egyszer a tanító azt kérdezte Jóskától: — No fiam, írt-e már az édesapád? — írt. — Mit írt? Hol van, merre jár, hol szolgál? — A harctéren van, Oroszországban, ahol már öt véres ütközetben vett részt. Tetszett olvasni talán az újságban is, hogy a 18-ik honvéd gyalogezred nagy orosz erővel szemben fényes győzelmet aratott. Édesapám is ott volt a harcban és vitézségi érmet kapott. Az ezredes úr tűzte a mellére. Azt mondta édesapámnak : — Légy büszke, fiam, erre a kitüntetésre, mert a nemzet is büszke, hogy ilyen vitéz fiai vannak, mint te vagy. — Az én apámnak, az én jó apámnak mondta ezt az ezredes. Tanító úr, én nagyon boldog vagyok. A tanító végigsimogatta Jóska gömbölyű arcocskáját és megcsókolta a homlokát. Megint jó hosszú idő, talán hónapok is elteltek, amikor a tanító úr újra megkérdezte Jóskát: — No Jóska, mit ír az édesapád ? Jóska arcát elborította a könny és szomorúan mondta: — Bizony nem ír az most semmit tanító úr, azt sem tudjuk él-e, ha él, merre jár, hol van. Félünk, rettegünk, hátha már nem is él. Levelünkre nem felel, édesanyám biztosra veszi, hogy szegény apám már elesett. Borzasztó ez, tanító úr! — Fiam, ne essél kétségbe! Édesapád életben lehet. Hátha valahol mint sebesült fekszik. Megtörténhet, hogy hadifogoly lett. Ez esetben a háború után hazakerül. Valamint az az orosz hadifogoly is hazakerül, aki most nálatok mint kisegítő munkás dolgozik. Még ma írok a Hadifoglyokat Tudósító és Gyámolító Intézetnek Budapestre, az Üllői-út 1. szám alá, mely foglyok felkutatásával, a hadifoglyok hozzátartozóit tudósító felvilágosításokkal, a hadifoglyok sorsával foglalkozik. A válaszra persze jó ideig várni kell, mert addig sok idő elmúlik, amíg a messze idegenből a bizonyosat meg lehet tudni. A tanítónak tényleg igaza volt. A tudakozódás után jó hat hétre érkezett válasz, hogy a Csete Jóska apja él, messze Ázsiában, Turkesztánban hadifogoly. Már éppen írni akartak neki, mikor egy reggel levelet hozott a posta Turkesztánból, a hadifoglyok táborából. Ez volt írva a levélben:
