Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915
8 kikérje mindazokat az észrevételeket, amelyeket az emberformálás munkájánál a tanító igénybe vehet. Minél tökéletesebb embert akarunk nevelni, annál tökéletesebbé kell tenni az iskolát. A tudást, az alapos jó tudást csak a sorsával megelégedett és valóban képzett tanító nyújthatja. Sorsukkal megelégedett tanítók pedig annál nagyobb számban lesznek, minél megértőbb, áldozatkészebb állam és társadalom nyújtja feléjük segítő kezét. A sorsával megelégedett tanító a hatóság, a társadalom követeléseivel szemben igyekezni fog hivatásának minél tökéletesebben megfelelni. Mihelyt mindenütt az egész országban megértés, áldozat- készség kiséri a tanító munkáját, a kulturális életnek olyan lendülete következik, melyre joggal építhetünk és amelyre művészi orna- mentumokat rakhatunk. Iskolánk tanítói kara a jövőben is kéri a múltban hálásan tapasztalt jóakaratot és segítést, úgy a hatóság, mint a szülők részéről. A jövő, amelynek első napja a régen óhajtott béke napján kezdődik, kétszeres munkát rak vállainkra, ezért mi is kérjük a kétszeres figyelmet és segítséget. A jövő Józsija és Erzsikéje ott szunnyadnak már az édesanyák kebelén, édes álmukat a tej s a vajaskenyér, a szeretet tölti be. A jövő dúsan megkent vajaskenyerét, bőven folydogáló tejét és a megnemesedett szeretetet kell majd nekünk előteremtenünk. Vésőnk munkája alatt fel kell nyílnia a forrásnak, mely kristálytükörben mutatja meg: mi az iskola. A háború második iskolai évének a végén ezekkel a gondolatokkal búcsúzzunk egymástól. Ezekkel, amelyeket érzésem, a gyermekek iránt való szeretetem diktált toliamra. Gyermek, szülő, iskolai hatóság; ez a három fogalom él a lelkemben, ő reájuk gondolok, mikor munkában vagyok és ő róluk írtam e néhány sort, mikor az a remény tölti be szivemet hogy két hónapra megválók az iskolától és elmegyek talán pihenni, erőt gyűjteni, hogy amikor ismét munkába — adná Isten, hogy a sokat hangoztatott jövő nehezebb munkájába — állok, gyengéden és szeretettel simogathatnám meg a Józsi és Erzsiké arcocskáját. Szusz Lajos.
