Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915

7

lelkében; valahányszor didergő, síró gyermeket látnak az utcán, akit a sors keze csapdos, eszükbe jut, hogy az elesettet, a letaposottat fel kellene emelni.

— Én nem mondom, hogy a vizsga az egyedüli nap, amely nemesíti a gyermek lelkét. De mentői több ilyen ünnep, mentői több kapcsolat lesz a szülői ház és az iskola között, annál könnyebb, annál tartalmasabb lesz a gyermek és a társadalom nevelése.

— Igazad van, felelte a férj meggyőződéssel, téged a tanítónőkisasszony igen jól informált, az ő érvelése mindenben helyes és követésre méltó.

*

Mi tanítók, Józsi és Erzsi nevelői, csakugyan azt akarjuk, hogy az iskola és a családi ház között minél több legyen a kapcsolat. Ehhez elsősorban a vezetőségünknek, hatóságunknak: az iskolabizottságnak, a presbitériumnak nemes megértése, segítése szükséges. Az a segítés, mely fölkeres bennünket munkánkban, buzdít és serkent törekvéseinkben, meghallgat bennünket és velünk lelkesedik minden jó ideáért.

Minél többször keres fel bennünket a vezetőség, annál jobban, annál világosabban belelát az iskola munkájába, annál nagyobb szeretettel közeledik a tanítóhoz, aki, ha jóakaratot, megértést, megbecsülést tapasztal, énjének minden tudását, lelkesedését és művészetét beleviszi munkájába és e munka eredménye az lesz, hogy tanultabb, erősebb, csiszoltabb generáció indul a jövendőnek. Annak a jövendőnek, amelyről most a világfelfordulás napjaiban annyit beszélünk, amelynek kontúrjait államférfiak, tudósok, művészek már most tervezgetik. A jövő alapját mindenki ott keresi az iskolában. Józsiból és Erzsiből lesznek a polgárok, a dolgozó tömegek, a nép, az állam fenntartói.

Józsit és Erzsit kell minél tökéletesebb emberré nevelni, hogy tökéletes munkát tudjanak produkálni. Minél tökéletesebb lesz a munka, annál inkább fejlődik művészi értéke, mely az országot a kultúrállamok sorába emeli.

Ha az iskola vezetősége minél többször érdeklődik az iskola ügyei iránt és minél többször keresi fel az iskolát és a tanítók úgy tapasztalják, hogy van érdeklődés az ő munkájuk iránt, van áldozatkészség, mellyel elő lehet mozdítani az iskola sikeres munkásságát, akkor a tanító munkája is finomul ízlésben, növekedik ambícióban. Odaadó tudással, fáradhatatlan buzgósággal és megkülönböztetett, finom tapintattal igyekszik megismerni Józsit és Erzsikét, akikből nemes anyagot faraghat. Igyekszik felkeresni Józsi és Erzsi szülőit, hogy nekik tanácsokat osztogathasson, avagy