Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915

17

drágaságra — úgynevezett hadisegélyt megszavazni szíves volt. Fogadja iskolafenntartó hatóságunk ebből az alkalomból is őszinte hálánkat.

Ugyanazon napon elhatározta hatóságunk, hogy egy miniszteri rendelet alapján állami fizetéskiegészítést kér 3 olyan polgári iskolai tanerő számára, kiknek fizetése az állami alkalmazottakénál csekélyebb.

Az 1914/15-iki iskolai év végén id. Pékár Imre úr elismerésének szép jelét adta. Két unokájának emlékére 1000 koronát adományozott, hogy annak kamataiból azokat a polgári iskolai tanárokat jutalmazzák, akik a leánykák nevelésében, tanításában szeretettel közreműködtek. Ha a kitüntetés nagyságát tekintjük, nem nevezhetjük azt ugyan kiválónak, de szép az az elismerés, amellyel az alapító úr a tanári testülettel szemben viselkedett. Az alapítványról szóló okmányt az illetékes hatóság még nem hagyta jóvá, azért a kamatokat most még nem oszthatjuk szét.

Az egyetemes gyűlés határozata folytán az 1916/17. iskolai évtől kezdve az elemi iskolákban a Luther-társaság által kiadott népiskolai tankönyveket fogjuk használni.

Testület-. A hadiszolgálatot végző kartársak közül Votisky Zoltán mint a 9. honv. gy. e. főhadnagya ősszel Galíciában, a télen át mint a skitanfolyam vezetője Tarpatakfüreden volt, jelenleg ismét az északi fronton van.

Windt József ősszel Orosz-Lengyelországba, majd mint a Lukácsfürdő mellett levő katonai kórház gyógytornásza Budapestre került és jelenleg is itthon végez szolgálatot mint szakaszvezető.

Lahmann Györgyöt a Vörös kereszt tudósító-irodából az

1. honv. gy. e. távíró-iskolájába vezényelték, ahol most is mint tizedes szolgál.

Pósch Károly 1915 november 3-án bevonult, de felülvizsgálat folytán mint alkalmatlant elbocsátották.

Dr. Bexheft Ármin iskolai orvosunk Erzsébetvárosban végez katonai kórházi szolgálatot.

Kincse Sándor iskolaszolgánk felépülése után ismét Bukovinában harcol; Farkas István iskolaszolgánk f. é. május 6-án vonult be az 1. honv. gy. ezredhez mint népfölkelő.

Dr. Papp Endréné Köpe Anna tanítónőnk, tekintettel megváltozott családi körülményeire, iskolafenntartó hatóságunktól szabadságot kért és kapott, helyébe Kozma Gabriella, okleveles polgári iskolai tanító mint segédtanítónő lépett, aki szorgalmával, lelkiismeretességével, buzgóságával és nyájas modorával csakhamar beleilleszkedett abba a szellembe, amely a tanítótestületet áthatja.