Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911
10 Amitől féltünk, március 27-én reggeli 5 órakor be is következett, a példás életű ember, hű férj, gondos apa, lelkiismeretes munkás megszűnt élni. Március 29-én d. u. fél négy órakor adtuk meg az immár elköltöződnek a végtiszteletet. A megható gyászszertartást Kaczián János esperes végezte, Broschko G. Adolf lelkész pedig megindító imát mondott. A nyílt sírnál legrégibb munkatársa Mikolik Kálmán búcsúzott el tőle szerető tes'.ülete nevében s Raffay Sándor lelkész áldó szavai után átadtuk őt az anyaföldnek. Végtisztességén megjelent a bányai kerület nevében Scholtz Gusztáv püspök és dr. Zsigmondy Jenő felügyelő, az esperességet az esperes úr képviselte, számos magyar és német egyházi presbyter, több kartárs és jóbarát, az evangélikus főgimnázium több tanára, az aszódi leánynevelő-intézet két tagja, a skót református iskola két tanára, számtalan tisztelője, szülő és tanítvány és tantestülete kísérték el utolsó útjára. Harmincnyolc éven át volt iskolánk hű buzgó munkása, aki lelkiismeretes, odaadó fáradhatatlan pontossággal és szeretettel végezte nehéz feladatát. Emlékét híven megőrizzük! —n.
