Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911
Adatok iskolánk 1911/12. évi történetéhez. „Lehullott a mi fejünk koronája, azért szomorú a mi szivünk.“ Ezekkel a szókkal jellemezte az elköltözött Scholtz Lajos igazgatónkat legrégibb kartársa a nyilt sírnál. Bekövetkezett hát, amitől remegve féltünk, elvesztettük fejünk koronáját, szeretett, tisztelt igazgatónkat! Pedig a tanév kezdetén a beiratásokat ő eszközölte s szeptember hóban buzgón folytatta megszokott munkáját, már-már reményelni kezdtük (mily szívesen reményű az ember, amit szeretne megvalósulva látni!), hogy köztünk marad, — de hiábavalónak bizonyult reményünk, nem vált valóra, amit óhajtottunk! 1912. március 29-én búcsúztunk tőle. Emlékét híven megőrizzük! Szerető munkatársai, tisztelő növendékei koszorút helyeztek ravatalára s a gyűjtött és a fenmaradt pénzt kellőleg kiegészítve, Scholtz Lajos arcképét művészi kivitelben igazgatói irodánk számára megrendeltük. Az arcképet az évzáró ünnepélyen kívánjuk leleplezni s azután megőrizni. Még két halálesetről kell megemlékeznünk, Friedmann Magda, IV. elemi isk. tanulónk dec. végén vörhenyben elhunyt és március 8-án Szabadi Bella II. polg. isk. tanuló. Fogadják a sújtott szülők ismételten iskolánk őszinte részvétét! A bánat mellett örömben is vol részünk. Több kartársunk előléptetésben, illetőleg ötödéves pótlékban részesült; Votisky Zoltán kartársunkat képviselőtestületünk a polg. iskolához rendes tanárnak választotta meg; iskolafentartó hatóságunk továbbá elhatározta, hogy a tornatanszéket a természettudományival egybekapcsolva rendszeresíti (ez polg. leányiskolánknál immár a hetedik rendes tanszék) s erre az állásra a múlt tanévben helyettesként működött Köpe Anna kartársnőt mint rendes tanítónőt állandósítja. Ezáltal a múlt évben nyilvánított s kérelmezett óhajunk teljesedett. Reméljük, hogy a két uj tanerő a kipróbált régieket teljesen pótolni fogja. Tisztelettel, bizalommal fogadtuk iskolánknak szeptember hóban hivatalába beiktatott uj felügyelőjét, Dr. Csengey Gyula urat, aki
