Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911

9

A szülőkkel szemben mindig udvarias férfi, de őszinte; a tapasztalt előnyöket és hibákat egyenesen kitárta s ezáltal sok tisztelőt szerzett magának.

1907-ben, november 8-án, amikor Falvay Antal volt igazgatónk betegségére való hivatkozással szabadságot kért és kapott, Scholtz Lajost bízta meg iskolánk elöljárósága a helyettes-igazgatói tiszttel. Nehéz feladatának tudatában volt, a munkásból immár vezető lett s mint ilyen példásan vezette az iskolákat. Szép eszméjét, mely már évek óta lebegett mindnyájunk szeme előtt, hogy polgári iskolánkat felsőbb leányiskolává fejleszthesse, folyton hangoztatta. Nem ismert fáradtságot, hogy célját elérhesse. Iskolánk vezérférfiaival tárgyalt, a minisztériumban, szakfelügyelőnél információt s pártfogást kért s bizony nem a; ő akaratának vagy munkájának híján múlt, hogy az eszme nem ölthetett testet. Amily nehezen szánta rá magát egyházunk elöljárósága, hogy csonka polgári leányiskolánkat teljessé fejlessze, éppoly nehezen valósul meg immár nem csupán a testület, hanem szakférfiúink óhaja is. Pedig — mint Scholtz Lajos is kifejtette — a bátraké a szerencse.

Tanítótestületével szemben sohasem mutatta ki az igazgatót, tudta azt, hogy ő1 nem felettes hatóság, csak több gonddal és felelőséggel bíró első munkása iskolájának, azért a barátságot ápolta s mindenkinek méltányos jóakarója volt; de amint ő lelkiismeretes, pontos tanár volt, elvárta mindegyiktől, hogy a reábízott nagy, önként vállalt munkát pontosan, lelkiismeretesen végezze.

Felettes hatóságával szemben udvarias, de sohasem alázatos, szolgai volt, férfias nyíltsággal mondta el esetleges ellenkező véleményét is, azért mindenki megbecsülte.

1909-ben karácsonykor influenzát kapott, amely 1910-ben kora tavasszal ismét ágyba döntötte. Ettől az időtől fogva erős tüdőhurut gyötörte. Fliába kérleltük, hogy távozzék el a mi füstös, kormos, poros levegőnkből, néhány heti pihenés s jó levegőben való tartózkodás visszaadja egészségét — de hiába; a lelkiismeretes munkás körében maradt, elvégezte kötelességét a megszokott módon. De a nyár sem hozta meg a várva-várt egészséget, Stoosz nem használt. Sőt 1910. év őszén komolyan megbetegedett, úgy hogy az 1910. tanévre szabadságot kapott. Abbázia és Reichenhall annyira helyreállították, hogy 1911 szeptember 1-én ismét átvette hivatalát. De a javulás csalóka volt, október elején meghűlt, úgy, hogy gondos neje őt Arcoba vitte. A kedvezőtlen tél azonban nem adta meg a remélt egészséget s mikor folyó évi március hó 18-án visszatért, sajnálattal láttuk, hogy nem állhat ismét talpra.