Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911

5

Ennek a takarékossági elvnek folyománya volt az a határozat is, hogy az elemi leányiskolában, először csak az I., később a

II. osztályban csekélyebb díjazással nőtanítókat alkalmaz; majd mind a négy el. leányosztályban. Ezt az elvet egyházunk elöljárósága ma is követi.

Iskolánk fejlődése jó hírével egyenlő arányban tovább halad.

Szükségessé vált az V. és VI. leányosztály különválasztása, melyet Pfitzner János halála után (1882) Falvay Antal vezetett; az V. és VI. osztályok 1. és II. polg. osztályokká lesznek, melyeknek tanítói Falvay Antal és Kardeván Vilmos, így tehát Sch. L. a IV. el. osztályba kerül.

A népiskolában minden tárgyat egyenlő lelkesedéssel tanított, bár a számtan és természetrajz voltak kedveltebb tárgyai; egyedül az énektanítás alól való felmentésének örült, mert — mint mondá — nincs zenei hallása és érzéke, bár a szép dalt, különösen a népdalt szerette fütyörészni vagy halkan dúdolni, ha derűs megelégedettséget érzett.

A 70-es évekbe esik hazánkban a tornaügy s tornatanítás fejlődése is. Csak elvétve látunk némely felekezeti prot. középiskolában rendszeres tornázást; az elemi iskolák s különösen a leányok tornázása csak a jövő zenéje. Sch. L. több társával beiratkozik a Nemzeti Tornaegylet tanfolyamába s bár barátai egymásután kidőlnek, ő buzgalommal folytatja s a tanfolyam végezté- ’ vei középisk. tornatanári oklevelet szerez. Az oklevél megszerzése közben azonban annyira megkedvelte a rendszeres testgyakorlatot, hogy a hetenként való 3 tornaestét ritkán mulasztja el, csak miután boldog férj és még boldogabb apa lett, hagyott fel kedves tor- názásával.

Ifjú éveiben legnagyobbrészt az iskolaházban lakott; az u. n. régi épületben lakások számára volt elegendő hely, hiszen a hat leányosztály csak három tantermet igényelt (még a gimnáziumépületben is voltak magánlakások); a II. emeleten lakott külön- külön szobában Lux Ede, Svoboda István és Scholtz Lajos s a lelkészeken kívül Jákobéi József pénztáros, Pfitzner János, Falvay Antal, Péterffy Sándor családjaikkal, később Alex Albert, Lutten- berger Ágoston.

Mily kedélyes élet folyt ezekben a legénylakásokban, erről sokat lehetne beszélni; ezek a szobácskák voltak a testületek találkozó helyei, ahol pipaszó mellett vígan elbeszélgettek, eltréfáltak vagy valóban kedélyes préference-szal elszórakoztak a jó barátok. De csak a kellemetlen, vagy esős-havas idő terelte be a víg tár-