Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908

az altató dalt s aztán imára kulcsolja gyermeke kis kezét s mondja vele az esti fohászát. Reggel elsőnek ő áll a kisded ágya előtt. Várja, lesi ébredését. Ő rendezi gyermeke játékait s ő mondja el neki a tündérmeséket s telíti gyermeke szivét-lelkét jó és nemes érzésekkel.

Azonban ne kényeztesse s ne a majomszeretet tultengésével vegye körül szülöttjét. Legyen szeretete öntudatos s sugározzák ki abból, hogy a szeretet hatalmával gyermekéből embert akar nevelni, akinek legyen melegen érző szive, tiszta lelke és mély kedélye. Az anya kezébe van téve elsősorban gyermekének jövője, boldogsága. Amit ő a szeretet hatalmával képes beléje oltani, ez lesz az az alap, amelyből később sarjadzik a tiszta erkölcsi érzés, az erős lélek, az erkölcsi jellemnek hatalmas fája.

Segítőtársa az anyának a nevelés munkájában az apa. Ő azonban ritkábban van gyermekeivel. A létfenntartás felelőssége az ő vállára nehezedik. Ő ott küzd az élet mezején a mindennapiért. Nevelőleg gyermekeire csak fontosabb momentumokban foly be. A tanácsadás, a komoly munkára szoktatás, a bátorítás az élet küzdelmére, az erély és energia ébresztése az ő feladata. Komoly munkaszeretete, kitartó szorgalma, mellyel szeretteiről gondoskodik, önkéntelenül is mint nemes példaadás nevelőleg hatnak gyermekeire.

Természetszerűleg feltolul a kérdés, hogy mikor kezdjük meg a nevelés munkáját ? Mennél korábban. Mihelyt a gyermek gagyogni kezd, mihelyt óhajai támadnak s a gondolkodás jeleit mutatja, elérkezett az idő, hogy nevelő befolyásunkat érvényesítsük. Mindenesetre nagy szeretettel és jósággal iparkodjunk a gyermekre hatni. Nézzük el a kisebb hibákat gyengédséggel Ne szidjunk és ne büntessünk, amikor célt érhetünk az intéssel és tanácsadással. Megtörtént és elmúlt dolgokat felejtsünk el és ne rójjunk fel a gyermeknek, mert a gyermek a jelennek él! Főirányelveink legyenek mindig, hogy tanítsuk azt a gyermeket igaz Isten félelmére. Imádkoztassunk vele, vigyük el Isten házába. Mondjuk el nekik a gyermek Jézus vonzó példáját s szerettessük meg velük a vallás mezejét, mint azt a talajt, amelyből mindig a legszebb emberi erények fakadnak. — Szoktassuk gyermekeinket elejétől az engedelmességre Könnyű lesz itt a szülő munkája. Mert akit a gyermek szeret, annak mindig örömest engedelmeskedik. — Szigorúan őrködjünk afelett, hogy az a gyermek mindig igazat mondjon. A szülő is soha olyan kijelentést, ígéretet ne tegyen, amit be ne tudna váltani, tartani, bizonyítani. Szavaiban és cselekedeteiben egyaránt mindig az igazság utján ma