Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
10 radjon, hogy így az igaz ember élő példáját állítsa gyermeke elé s tetteivel, életével is tiszteletet keltsen gyermekei szivében maga iránt. Szólani kell itt azon óriási változásokról, amelyek a modern családi élet viszonyaiban az élet haladásával mutatkoznak. A múltban az anya jóformán kizárólag gyermekének, családjának élt. Neki szentelte munkaerejét, idejét, szivének minden dobbanását. Ma az életviszonyok változtával a modern intelligens családok anyáinak helyzete is egész más. A békés családi otthon fészkéből kiragadja őket a lüktető élet áramlata. Kiszólitja őket szintén az élet mezejére s követeli tőlük, hogy szivükkel, eszükkel, tetterejükkel ők is szolgálják a haladás nagy folyamatát. A mai művelt családanyák munkaideje nagyrészben kimerül a reprezentálásban. Látogatásokat tenni, fogadni; megjelenni estélyeken, ünnepélyeken ; tagságot, tisztséget vállalni a humanismus óriási mezején, mindez emészti és köti le korunk intelligens anyáinak idejét és munkaerejét. Mindenesetre szent kötelességet teljesítenek e téren, olyant, amit helyettük senki el nem végezhet. Nem is szándékunk ez ellen a kritika szavát felemelni. Csak egy intő szavunk van: ne felejtse az az anya, hogy ő elsősorban a családjáé! a gyermekéé! Mindennapi jelenség, hogy a „modern anya“ gyermekét nevelőnőre, személyzetre bizza, ő maga pedig fut, fárad reggeltől estig, hogy lerójja a humanitás oltárán az emberszeretet adóját s napokig nem látja saját gyermekét! Ez lehetetlen állapot! Az emberszeretet nevében senkitől sem követeljük, hogy az az ön- feláldozásig menjen. Legyen az anya mindenek előtt saját gyermekének őrző angyala s azután még mindig talál időt és módot, hogy a jótékonyság s a társadalmi élet mezején is állásához méltón érvényesüljön. A család által megkezdett nevelő munkásságot nagyobb terjedelemben, szélesebb alapon folytatja az iskola. Hiszem, hogy mindnyájan egyértően szívesen konstatáljuk, hogy az iskola nemcsak igaz hivatásérzettel él a nevelés fontos kérdésének, de számtalan esetben pótolni, jóvátenni is igyekszik azt, a mit a szülői ház elmulasztott, elhanyagolt. Azonban elfogultság volna az iskolák mai nevelési rendszerét ideálisnak minősíteni. Kisérjük csak figyelemmel a társadalmi élet forrongási processusát, hallgassunk csak a lüktető élet felszólamló szavára, világosan beszél az, hogy nemesebb szivet, erősebb lelket s mélyebb kedélyt a mai kor gyermekének! Ezért ne merüljön ki az iskola munkássága az ész trennirozásában, az adatok, szabályok, nevek és számok emlékelésében. Keressünk s találjunk mennél több alkalmat
