Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
10 vagy törődnék vele: vájjon a helyébe erőszakolt új értékes lesz-e a jövő nemzedékek számára ? Az ilyen szempontoktól vezérelt társadalomban össztöpörödnek s elfajulnak az erőteljesebb szabású elődöknek legszebb, legnagyobb eszményképei is, mint pl. a demokrácia nagy eszméje, amely a modern társadalom kezében szintén összezsugorodott puszta jelszóvá, hangzatos, de üres jelszóvá. Mert ez a szó egyike azoknak, amit a mi korunkban legtöbben, legtöbbször s legkiáltóbban hangoztatnak. De csakis hangoztatnak; ellentétben nagy eszmét teremtő elődökkel, akik azért élni, dolgozni, izzadni, küzdeni, szenvedni, vérezni tudtak. Aki csak kissé is nyitott szemmel jár, tapasztalhatta s tapasztalhatja minduntalan, hogy ahol a legsűrűbben és leghangosabban hangzik a demokrácia jelszava, épen ott vannak a legtávolabb a demokráczia követelményeinek megfelelő teltektől, magatartástól. Ki ne tapasztalná a társadalom minden rétegében, hogy a demokrataság a mi korunkban ebből áll: Megkövetelni a magasabban állóktól, hogy — a demokrácia szent nevében — bennünket észrevegyenek, velünk szóba álljanak, egyenlő jogú polgártársnak elismerjenek, megbecsüljenek; de a sorban utánunk következőkkel, vagy épen alattunk állókkal szemben elutasítunk magunktól minden demokratizmust. Fölfelé dörzsölődzni, illetőleg felülről követelni a dörzsölődzhetést; de lefelé „határozottan kikérni“ ugyanazt, mint „szemtelen konfidenskedés“-t ... Ez a mai társadalom demokráciája. Még az u. n. egyenrangúak körében is kificamodott tagokkal, feje tetején jár-kel a dicső demokrácia. Teljesen egyenlő kvalifiká- cióju s egyenlő munkakörben élő embereknél, ha a hivatali fokozatnak, vagy fizetésnek egy kicsi kis árnyalata áll megkülömbözteté- sül közöttük, a „rangkülönbség“ a nagyzási hóbortig van élére állítva. Hát azt ki ne látná, hogy a kereskedő az iparos fölött, az iparos a földműves (az u. n. „paraszt“) fölött milyen arisztokratikus fensőbbségben ringatja magát! Sőt az egyes ágazat, pl. az iparos osztály, maga tesz megkülönböztetéseket mesterség és mesterség között. Szóval: a modern társadalomban az ajkakon áradozó szent demokrácia csak léplezője a lelkekben megkövesült dölyfnek lefelé — s a szolgalelkű dörzsölődzésnek felfelé! Szinte önmagát tagadná meg, önmagához volna hűtlen ez a mi „század elei“ társadalmunk, ha más valamely nagy eszmének
