Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
11 a szolgálatát komolyabb szempontokból végezné. Nem is teszi. A mi időnk iránya a — külsőség, felületesség, látszat, belső tartalom és lélek nélkül. így vagyunk korunk negyedik jelszavával, a — humanizmussal is. A civilizált népek államéleti berendezkedésében a humanitás szempontjai dicséretes mértékben nyilvánulnak meg s nyomulnak folytonosan magasabbra. Pl. az igazságszolgáltatásban, közrendészetben, munkásjólét ügyekben egyre fokozottabb mértékben lesznek irányadók az emberies, emberbaráti szempontok. A barbár hatalmaskodások, népet és egyént semmibe sem vevő kegyetlen politikai irányzatok a civilizált államéletekben ma már ismeretlenek vagy legalább — ahol még kisértenek is — nagyon elhomályosultak. Az egész civilizált világ éber lelkiismerettel igyekszik őrt állni, hogy inhumánis törekvések, mint uralkodó szempontok, meg ne állhassanak. De korunknak épen az a sajátságos és sajnálatos jellemvonása, hogy — amíg az államgépezet kereteiben, törvénytárak lapjain meglehetős szép, előkelő helyre küzdötte fel magát a humanitás magasztos eszméje — a társadalomban, tehát az egyének és sokadalmak lelkében s életviszonyaiban épen ellenkezőleg nagyon háttérbe van szorulva az emberszeretettől áthatott érzelemvilág. Az ezt bizonyító életkörülmények csakúgy nyüzsögnek, hemzsegnek körülöttünk napról-napra az emberi, társadalmi élet minden vonatkozásában. Ki ne látná pl. azt a vad türelmetlenséget, amivel a mai kor emberei viselkednek egymás iránt ! Izzó gyűlölködés él a lelkekben faji, nyelvi különbségek miatt. Fékezhetetlen harag parazsa emészti a kebleket a más osztálybeliek iránt. Vallásos lelkűiét megnyilatkozásáért durva inzultusok érnek egyeseket úgy, mint gyülekezeteket, vagy akár egész felekezeteket. Véleményeltérések ádáz ellenségekké tesznek jó barátokat, rokonokat, testvéreket, egy kenyéren levő pályatársakat. A hétköznapi társadalmi viszonyokban kiveszőben látszik lenni a szeretet fogalmi körébe eső minden szép, nemes életfelfogás. Hol van pl. ma az öregebbek, a gyengébbek, a szenvedők, szerencsétlenek irányában a tisztelet, kímélet, gyengédség, amelyek nélkül humánus társadalom el sem képzelhető ? Az öreg ember ma „vén szamár“, aki útjában van mindenkinek s akit a pokol fenekére kíván mindenki, hogy „csináljon már
