Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
5 lag hangzik tudósoknak és kemény munkában verejtékező munkásoknak az ajkán egyaránt. Ez a nagy, büszke jelszó a — fel- világosultság. Nem új termék, az igaz; nem ennek a kornak a szülötte. A XVIII. században már élt, uralkodott, eget kért és földi világot hódított. Csakhogy abban az időben mindent bevilágító lángelmék hordozták zászlóját. És a politikailag roskasztó nyűgben, társadalmilag bénító elfogultságban, egyénileg megalázó babonában tespedő és szenvedő népek lelki szemeit nyitogatták a „felvilágosultság“ büszke jelszavával. Ma azonban minden siheder a maga éretlenségét, az emberiség legszentebb eszméire, legnagyobb igazságaira durván sarat dobáló, parlagi elme a maga tudatlanságát leplezi ezzel a büszke, önérzetes kurjantással: „a felvilágosultság nevében !“ Elemi tudásban is gyenge lábon álló „vezér“-alakok tudományt ócsárolnak — „felvilágosultság“ nevében. Félúton kidőlt exisztenciák a „felvilágosultság nevében“ dörgik a világmegváltó nagy követelést, hogy mindenki, aki még a maga lábán jár, oda hulljon, vele, a kidőlttel egy színvonalra, a föld porába. Bimbóban letört „nagy“ akarnokok a „bálványdöntögetés“ jelszavával uszít- gatnak maguknál is gyatrább világosságu tömegeket mindenki ellen, akinek a leikébe, egyéniségébe az övéknél értékesebb talentumokat rejtett el a gondviselés; mert a „felvilágosultság“ nem tűr kiválóságot. Csoportok, prédára egyesült tömörületek, összeverődve analfabéta elemekből, megrugdosnak mindent, századok, sőt évezredek vértől, könytől, verejtéktől áztatott eredményét az emberiség, vagy egy-egy nemzet munkálkodásának, erőfeszítésének; gúnyos röhej között leköpnek dolgokat, melyek szent tiszteletnek tárgyai milliók előtt, alacsony élcek céltáblájává teszik millióknak féltve ápolt érzelemvilágát. S mindezt egyetlen egy, mindent uraló, mindent megsemmisítő szuverén eszmének, a „felvilágosultság“ szent nevében. Még sivárabbá, megdöbbentőbbé teszi ennek a hamis „istenség“-nek az uralmát az a körülmény, hogy szolgálatába szegődnek oly elemek is, akik — külső látszatra — hivatott apostolai lehetnek az igazi felvilágosultságnak. Nagy tudományú, vagy legalább is a közönségesnél nagyobb tudományú emberek — el- szomoríttatva a tudomány rohamos, szinte döbbentő haladásától — buta sötétségben tespedőknek hirdetnek egész emberi világokat,
