Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
16 világosiiban, modernül, művelten nevelő családok ivadékai a maguk felnőtt korában boldogabbak lesznek, mint elődeik; hanem csupán azt jelenti, hogy a családi nevelés szentélyébe már befurakodott a hangzatos jelszavak üres, sivár, romboló szelleme, amely ellen idejekorán határozottsággal, elszántan, teljes erővel felvenni a harcot — minden arra hivatott tényezőnek elengedhetetlen köte- • lessége. Hogy a családi nevelés szentelt berkein túl az iskolai nevelésoktatás várának kapuit is hogyan döngeti, a hangzatos, de jelszavak s kiforratlan, bizonytalan értékű irányzatok áradata, arra is kötelességünk rámutatni. De már itt, előre — minden félreértés elkerülése céljából — hangsúlyoznom kell, hogy nem a „maradi- ság“, nem- a minden régihez való konzervatív, elfogult ragaszkodás vezérel bírálatomban (mert hiszen hiú badarság volna még csak gondolni is arra, hogy az iskolai, tehát a köznevelés keretéből kizárjuk a természetes haladás által megkövetelt egészséges, helyes irányú továbbfejlődést) ; hanem csupán a tartalmatlan jelszavak veszedelmes, vagy legalább is kétséges értékű hatásával szemben óhajtom megszólaltatni a lelkiismeret aggodalmait. Az iskolával szemben ma minden „hivatott“ és még inkább valamennyi „hivatatlan“ tényező elégedetlenkedik s újabbnál újabb igények, követelmények áradatával lép föl. Mondhatnék, valóságos reformálás dühöng az egész vonalon az iskolai nevelés oktatás terén. Mert mindenki tudja, hogy az iskola a szülők, családok sokaságából alakult társadalomnak legféltettebb intézménye ; mindenki reformátori tehetségnek akarja tanújelét adni, az iskolai életet ostromolja világmegváltó újításaival. Ez az egyik mozgató ok, A másik pedig az, hogy minden irányzat, amely magának teret akar hódítani, a jövőre veti tekintetét s így ennek okvetetlenül meg kell akadnia az iskolán, mint a jövő nemzedék szellemvilágát alakítgató institúción. Ennél a két körülménynél fogva veti rá magát minden jogosult, vagy jogosulatlan ambíció az iskolaélet átgyúrására. A társadalom hangzatos jelszavainak „apostolai“ útat kerestek és találtak az iskola kézhez kaparintására. A külsőségekben nyilatkozó „felvilágosultság“ itt is követeli, a maga irányzatát. Ne foglalkozzék az iskola semmivel, amit a „felvilágosult világnézet“ perhorreskál. Mesét, mint hazugságot, — múltakkal való bibelődést, mint semmi haszonnal nem járó, fölösleges érzelgősséget, —- vallásoktatást, mint „sötét“ korszakoktól
