Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907

15 A Széchenyi Istvánokat — egy nemzedékkel ezelőtt — csak akkor ismerték meg, mikor tudásban, tapasztalatban, karakterben, elhatározásban megizmosultan egy vagyont lódítottak egy nagy eszme megvalósításának a fundamentumához. Ma minden család apró sarjadéka hemzseg a jövendő nagy embereitől. A felnőttek a gyermek előtt hirdetik ennek kiválóságát, nagyratermettségét; s már előre tudják ők is, meg a gyermekek is, hogy ki melyik téren- fogja az eddigi világ minden nagy emberének a fényét elhomá­lyosítani. Ilyesmiből mindenre nézve bőségesen lát példaadást a mai gyermek. De hát lát-e s hány helyen példaadást az ilyes „haszon- talanságok“-ra: Felébredéskor az anya gyermekei körében — áldást kér az új napon az édesapa fejére, munkájára. Étkezéshez üléskor az egész család hálát mond a Teremtő- nek, hogy megsegítette a kenyérkereső apát s köszönetét mond ez utóbbinak, hogy szeretteiről gondoskodik. Nyugalomra téréskor az édesanya mondja el a hálaadást egy újabb napnak szerencséjéért, szerencsés átéléséért. Séta közben öregnek, nyomoréknak, szerencsétlennek láttára apa és anya adja a példát és discrét intelmet gyermekeinek a gyengéd kitérésre, helyengedésre. Halottnak, kivált a kíséret nélkül valónak látására az apa az első, aki kalapot emel tisztelettel — egy ismeretlen, talán boldog­talanul, talán minden reményében kettétörötten elhúnyt, talán vég­telen szenvedést, bánatot, kétségbeesést, nyomort maga után hagyott embertárs iránt való kegyeletből. A beteg apa jobbulásáért az anya gyermekeivel, a beteg anya jobbulásáért az apa gyermekeivel, a beteg gyermek gyógyulásáért az egész család együttesen — az orvosba és pati­kába, az ápolásba és a szervezet ellenálló képességébe helyezett reménykedésen kívül — a mindenek Urához is járul naponként egy- egy fohászkodással. De nem folytatom tovább. Csak úgy keresetlenül — ahogyan magától jelentkezett — állítottam össze ezt a néhány képet. S bizony bizony mondom, az ilyesmi ,,haszontalanságok“ nagyon kevés család életében fordulnak elő, mint a gyermeknevelés szívből, lélekből fakadó természetes nevelési eszközök, módozatok. Mert a felvilágosultság, a modernség, a műveltség tiltja, ki­neveti az ilyesmit. Amiből nem az következik, hogy az ilyen fel­

Next

/
Thumbnails
Contents