Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907

14

mai családi nevelést irányító elveket, hogy meggyőződjünk, mennyire utat törtek már a társadalom „hangzatos jelszavai“ a családi nevelés erős és szent területének keresztülgázolásában.

A gyermek a születésétől, vagy inkább az öntudatra ébredéstől kezdve ritka családban látja ma már a minden jóra való példaadást a felnőtt hozzátartozók részéről, amely — kivált a magyar családi nevelésben — egyik legfőbb biztosítéka volt századokon át az erős, törhetetlen jellemek kialakulásának. A társadalom jelszavainak hatása alatt a család már ma ott tart, hogy a gyermek már a család körében csak egyben lát példaadást: a külsőségek, a látszatok nagyratartásában; a belsőleg értékes, becses életvonások meg sem jelennek a mások tetteinek figyelésén és utánzatán nevelődő gyermek szemei előtt.

A mai családban megismeri a gyermek, hogy milyen nagyfontosságú, nélkülözhetetlen, el nem engedhető a „csecse“ öltözködés, a válogatott szavakkal való, képmutató hízelkedés, betanult formaságok megtartásánál a jó modornak, műveltségnek, előkelőségnek fitogtatása. De azt már nem tanulja meg sem példaadásból, sem rászoktatás'ból, hogy mások társaságában nem illik magunkat okvetlenül az első és legfőbb személynek, a körülöttünk levők közt középpontnak tekinteni. Sőt ellenkezőleg: a mai családi nevelés következtében a gyermek mindig és mindenütt a — hangadó. A felvilágosult, modern, humánus korszellem megköveteli, hogy a gyermek részese legyen mindennek, ami körülötte történik. Azon a címen, hogy csak „az igazságot lássa a gyermek maga körül,“ a család és társadalom minden képmutatását, felületességét, külsőségét, hazugságát leplezetlenül kénytelen a gyermek látni s mohón elsajátitani. Ennek következtében semmiben sem láthatja magát gyarlóbbnak, tökéletlenebbnek, tehát a fölfelé emelkedés után vágyakozónak a család felnőtt tagjainál. így aztán az egyforma színvonalon állás érzetéből hamarosan a fölényben levés gondolata s az a követelés fakad, hogy őt ismerje el mindenki legfőbb célnak.

A Petőfi Sándorok egy emberöltővel ezelőtt — igaz, csak szerény mészáros család körében — úgy nevelkedtek, hogy ... a búbos kemencze mögött, a kuczkóban, fatányérból, fakanállal a maradékot kapták, ha — vendég volt a háznál. Ugyanilyen családok körében a kis „Sándi“-kák hangot visznek az asztalfőn, turkálnak a legjobb falatok után, betanult „okos“ fecsegéseikkel kápráztatják a bámulásra köteles bácsikat és néniket.