Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1903
teszik a tanulót, szoktak okai lenni annak, hogy a tanuló nem tud haladni, visszamarad, sőt szenved sokszor büntetést, kap szidást a szülőktől s tanítóktól, lustasága, figyelmetlensége és hanyagsága miatt; míg: végre az orvosi vizsgálat ki nem deríti, hogy az, amit lustaságnak, figyelmetlenségnek vagy gyenge tehetségnek tudtak be, ilyen betegségek következménye. Pedig az orvosnak gyakran nyílik alhalma még felnőtteket is látni, akik egyik szemökre alig vagy semmit sem látnak, egyik fülükre süketek, s ezt mégsem vették észre sohasem magukon, nem is volt tudomásuk róla. Mennyivel gyakrabban fordulhat ez elő gyermekeknél, anélkül, hogy a szülőknek sejtelmük volna róla. Az iskola, különösen a legújabb időben, egyre nagyobb súlyt fektet arra, hogy a tanulók munkájuknak legnagyobb részét az iskolában végezzék el, s aránylag kevés házi feladatot kapjanak. A tanításnál olyan módszereket használ, melyek segítségével a tanuló könnyen megtanulja már tanítás közben feladatát. A szükséges szemléltetésre nagyszámú tanszer, ábrák, képek, minták, gyűjtemények és kísérleti bemutatások szolgálnak, Ezzel lehetővé akarjuk tenni, hogy a tanuló az iskolán kiviil idejét csaknem kizárólag pihenésre, alvásra és szórakozásra fordíthassa. Igaz, hogy a gyengébb tanulók még igy is kénytelenek 1 2 órát naponta tanulásra, dolgozatok készítésére fordítani, de azért elég idejük morad ezeknek is a pihenésre, Ellene dolgozik azonban a szülői ház ennek a czélnak, mikor az iskolába járó tanulót külön házi órákkal terheli meg, a melyekre megint csak készülnie kell, s a hozzá való időt a pihenésre, sokszor az alvasra szánt időből kénytelen elvenni! Bátran mondhatjuk hogy lelkiismeretlenség különórával (akár angol, franczia stb. nyelvi, akár rajz- vagy zeneórákkal) megterhelni az olyan tanulót, aki iskolai munkáját nem tudja játszva végezni, s aki nem tanúsít az iskola tantárgyaiban legalább is jó előmenetelt. Hagyjuk ezeket a külön-, hogy úgy mondjam: luxus-tárgyakat, ha tanulásukat egyáltalán szükségesnek tartjuk, arra az időre, a mikor már nem jár iskolába a gyermek. Akkor fejlettebb elméjével sokkal rövidebb idő alatt és sokkal kisebb fáradsággal fogja ezeket tanulhatni! Legnagyobb hiba pedig olyasmire tanítani a gyermeket, amihez sem tehetsége, sem kedve nincs. A minek a tudása nem okvetlenül szükséges, azt csak akkor taníttassuk, ha a gyermek maga kéri arra szüleit, mert kedvet és tehetséget érez hozzá. A szellemi munkában éj) oly szükséges a túlságos kifáradás s a kimerülés elkerülése, mint a testi munkánál. A fáradság beálltát a figyelemnek lekiizdhetlen lankadása, bágyadtság, ásitozás, nyugtalanság s néha izzadás is jelzi. A kifáradt agyvelő nem bírja többé a munkát. Ez az oka, hogy fáradt agyvelővel csak igen lassan nehezen és roszúl képes megtanulni, nagy kínlódás árán is a tanuló azt, amire kipihent agyvelővel könnyen képes volna. Azért nehéz, fárasztó szellemi munkát sohasem szabadna a tanulónak estére hagynia. Reggel sokkal kisebb vesződséggel s mégis jobban tudná elvégezni munkáját.
