Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902

8

édes csókkal búcsúzik s inti, hogy örömet szerezzenek önmaguknak s neki jó magaviseletük és figyelmök állal. Hány kereskedő, iparos sőt ügyvéd, orvos hozza fel csemetéit igy, egyrészt, hogy üzletébe menjen, másrészt, hogy rendes nappali munkája előtt sétát végezzen; ettől — télen át — jövőre elesnék, mert helyi viszonyaink folytán a munka 8 órakor kezdődik, a legtöbb gyermeket másnak kellene kisérnie vagy a gyermeknek egyedül kellene járnia. Hány gondos mama kiséri maga fel szeretteit s adja át az iskolának, hazatértében meg beszerzi az esetleges bevásárlásokat ; ez által rendes mozgást végez a triss levegőben s maga végzi anyai szép feladatának egy részét. Elég kellemetlen körülmény már az is, hogy nem minden osztályban végződhetik egyenlő időben a tanítás, igy két- három gyermekért talán naponként kétszer kell jönni; tessék most meg elképzelni, ha több gyermeke van a családnak s azt többszőrre kell iskolába kisérni, meg értök menni, úgy egy személynek más dolga sem lesz, mint folytonos kisérés.

Jó elnevezése a délelőtti étkezésnek a tízórai; melyre minden gyermeknek okvetlen szüksége van. Ha a gyermek 9-kor jön fel, nem szakíthatunk időt 10 órakor a második reggeli elköltésére, azt legfeljebb 11 órakor költhetné el, tehát olyan időben, melytől fogva ebédig szervezete azt meg nem emészthetné, étvágya tehát ebédkor nem volna, nem ennék jóízűen, mit gyenge szervezete sínylene meg.

Egy hatalmas s eléggé nem hangsúlyozható ok a 8 órakor kezdődő tanítás mellett a nemzetgazdasági szempont. Tessék elgondolni, hogy a sok ezer tanuló mellett sok száz tanító egy-egy órával kevesebb munkát végezne naponként. Hiába teszi fel magának a sok szülő, hogy gyermekét korán kelti — mintha már 8 órakor kellene iskolában lennie — azt az órát 8-tól 9-ig felhasználja talán valamely melléktárgy tanulására, vagy legalább olvasásra, hiába lesz az, — mondom — az ember, ha tudja, hogy