Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902

9

munkája későbben kezdődik, későbben fog kelni, későbben kelti fel a gyermekeket s a szép feltétel csak szép feltétel marad. így vész el a sok száz tanító munkája is, mely nemzetgazdasági szempontból tekintve nem csekély kár.

Hol marad még azonkívül az a bizonyos nevelési cél, melyet el akarunk érni, hogy a gyermekeket már 6 éves koruktól kezdve önmegtagadásra szoktassuk Nehéz az élet, az embernek nem teljesül minden reménye, le kell mondania gyakran egyröl-másról; szoktassuk, neveljük gyermekeinket már kora ifjúságuktól fogva arra, hogy mivelödést csak bizonyos ön megtagadással érhetünk el, boldogulásunkhoz nemcsak óhajok, de lemondások is kellenek ; szokja meg a gyermek a korai felkelést, korai lefekvést, mondjon le a elpuhítás élvezetéről — mit a hosszú ágyban való fekvés idéz elő — edzze már korán a testét, hogy edzett testében edzett lélek is lakozzék. Ne szoktassuk a gyermekeket olyanra, melyről elöbb-utóbb le kell mondania, mert nehezen szokik le róla és bizonyos fájdalommal; s az úgy is ijesztő példának festett iskola rémképe torzítottabb lesz előtte, ha megtudja, hogy a csúnya iskola miatt, a 8 órakor kezdődő tanítás végett kell a meleg ágyat már oly korán elhagynia.

Még egy érvet kell megcáfolnom, melyet a 9 órakor kezdődő tanítást óhajtók hatalmas fegyverül hangoztatnak. T. i., hogy a gyermek télen mélyebben aludván, nehezebben ébred s ágyban való fekvés által megmelegedett gyenge teste nem hülhet le annyira, hogy a zord hidegbe egészségének veszélyeztetése nélkül, ki lehelne engedni. Pedig mily könnyen vehetnök elejét a hirtelen levegőváltozásnak, ha a gyermeket jól megmossuk. Hány anya végezi azt és pedig élvezettel, hogy pl. gyengéd leánykáját önmaga mossa meg hideg, vagyis jobban mondva állott vízzel. Szoktatja, neveli, hogy nagyobb korában egyedül végezhesse, egyúttal edzi gyenge testét, hogy a zord időjárás, a kemény hideg meg ne ártson, legalább