Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1902

7

kozik. hogy új erőt, kitartást, buzdítást merítsen az új harcra. Helyes. De a gondos apa, ki gyermekeiért fárad, lássa be, hogy az önzést gyermeke drágán fizeti meg egészségével, ha hosszú ideig marad ébren, vagy közvetlen a vacsora után, telt gyomrocskával tér nyugalomra. Mondjon le tehát egyelőre arról az élvezetről s engedje, hogy iskolás gyermekeit az anya korábban vacsoráztassa meg s korábban fektesse le, mert az estétől elrablott egy vagy másfél órai pihenést a reggeli alvás nem pótolja teljesen. A szülő, ki gyermekeit valóban szereti, sokat lesz érte; hozza meg tehát ezt az áldozatot is; feküdjék le a gyermek korán s ha elég idején magától nem ébred, — miután a fény ingere hiányzik — költse fel gyertya vagy lámpafénynél, mely a természete fényforrást helyettesíti s így jókedvűen fel fog ébredni, miután ‘|29 órától '|27-ig vagy 7-ig eleget aludt.

Felhozzák további érvül, hogy *28 óráig Budapest utcáit még nem söpörték meg, nem takarították el a havat stb. Ez nem mindig elfogadható. Oly napokon, melyeken folyton havazik, egész nap folyik a takarítás s ha csak éjjel havazott, reggeli '28 órára u. n. átjáróknál gondoskodnak s a gyermek, ha szándékosan nem lép a nagyobb hóba — s melyik gyermek nem tenné ezt meg szívesen, ha tehetné — cipőit nem nedvesíti meg, nem fázik meg tőle. Van utca, tér, melyre később kerül a tisztogatás, melyen át az iskolába siető gyermeknek bizony havon át kell gázolnia s ha nem tiszlítja meg czipöit, benedvesíti s könnyen megfázhatok, de egy pár sárczipö elejét veszi a bajnak.

Az egyidöben való tanítási idő mellett szól az a körülmény, melyet az a panaszoló apa bizonyára nem látott, nem tapasztalt, hát nem ismer, hogy sok szülő, különösen atya, maga kiséri el iskolába gyermekét vagy gyermekeit. Valóban szép kép, mikor a komoly atya méltó büszkeséggel hozza gyermekeit a nagy udvarra, ott tőlük