Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901
10 hallgat, de a mely reá mélyebben nem igen bal. A rövid, komoly, de szeretetteljes intés ellenben soha sem téveszli hatását. Az anya szeretete tekintetével beszél; fenyítése szűkszavú; még fukarabb szavakban, ha dicsér; súlyosabban tüntet hallgatásával, mint szidalmazással és inkább jutalmaz mosolylyal, édes csókkal, mint drága ajándékkal. «Ki törte el a szép findzsámat?» kérdezi az anya. »Leejtettemr, felel jól nevelt leánya. «Beli kár ; megfosztottál egy kedves emléktárgyamtól; jobban vigyázz máskor!» És leánya arczál szégyenpir fogja el s könnybelábadl szemekkel anyja nyakába borul. — «Ki ette meg a Kugler- süleményt, a melyet tányéromon hagytam; te vetted el Benő?» «Igen mama.» Egy komoly tekintet. Rövid szünet. «Azt hittem kedves mama, hogy már senkinek sem kell.» «Kérdezned kellett volna; becsületes ember nem nyúl a máséhoz, mielőtt megkérdezné, hogy szabad-e. Hogyan tehetted ezt?» Elég büntetés ez ily vétésért és a mellett igazán hathatós, mert nem bántja a gyermek ártatlanságát, nem sérti a becsületérzetét, a mely erényeket szintén gondosan kell ápolnunk, hogy jellemé fejlődjék a kisded. Szükséges továbbá, hogy a dorgálásnál is következetesek legyünk és szilárd elvek szerint járjunk el. Szigorúan kell feddeni az irigységet, daczot, hazugságot, önzést, lustaságot, illetlenséget, lisztátalanságot, rendetlenséget slb. de nem úgy, hogy e hibákat ma jó kedvünkben elnézzük, tán még mentegetjük is, holnap pedig mint főbüntettet virgácscsal fenyitsü<. Óvakodnunk kell továbbá, hogy idegenek előtt se gáncsoljuk gyermekeinket. Mily kínosan hat az a látogatóra, ha ilyenkor a mama folyton gyermekét faggatja: »Hagyd ezt Laezim, — hányszor mondtam már, hogy ne tedd ezt, — mit fog a néni rólad gondolni, ha ilyen illet-
