Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901

11

len vagy ; ne nyafogj folyton, mert mindjárt sarokba álHL- lak« s igy tovább. Az ilyen eljárás bizony nem igen dicséri a mama nevelői képességét és megfojtják a gyermek becsületérzését, ha idegenek előtt is folyton szidják. Vessen a marna mindjárt kezdetben gátat a gyermek illetlenségének már a gyermekszobában és nem kell majd pirulnia, ha látogatók jönnek.

Teljesen mellőzendő, hogy ha dorgálunk, még fenyegessünk is, egyrészt azért, mert az ilyen fenyegetést ritkán hajijuk végre és az által megerősítjük a gyermekben a könnyelműséget, a nembánomságol és nevetségesekké lesz- szük magunkat, — másrészt pedig nem egy példát tudunk arra, hogy a végrehajtástól való félelem u serdülő gyermeket kétségbe ejletle.

És végre: sohse legyünk részrehajlók, sem a dicsérésnél, sem a feddésnél! Ha észreveszi a gyermek, hogy vele más mértékkel bánnak mint a szomszédjával, oda van a bizalma, oda előtte nevelőjének tekintélye. A vagyonosabb szüle gyeimekét egyforma cselekvésért nem szabad jobban dicsérnünk, vagy szigorúbban büntetnünk, mint a legszegényebb napszámosét. De a szülői házban se legyenek kedvenczek, kiket minden kicsiségért égig magasztalnak, és ne legyenek hamupipőkék, kikkel folytonosan zsörtölődnek. Ne dédelgessék az egyiket, inig tán a másikkal hidegen és ridegen bánnak; ne tegyék meg ennek minden akaratát, mig amattól mindent megtagadnak. Ha ilyen megvetett, gyermek gonosztevővé fejlődik, annak csak a szülői ház ferde nevelésrendszere az oka.

Ne Űzzünk tréfát sem a dicsérettel, sem a dorgálással; vezéreljen bennünket komoly megfontolás, igaz őszinte szeretet, ha jutalmaznunk, ha büntetnünk kell, ügyelvén arra is, hogy eljárásunk egyöntetű legyen. Atya és anya, szülői ház és iskola egyformán járjanak el ; ne dicsérje az egyik azt, a mit a másik figyelembe sem vesz, — vagy