Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1900
\ 4 — már ezentúl összhangzatosan fejleszteni alkalmas legyen. Meg vagyok róla győződve, hogy minden szülő, ki gyermekét szereti, az gyermeke lelki életének fejlődését szivén hordozza s meg is tesz mindent annak előmozdítására. de nem merném állítani, hogy minden alkalommal czél- szerüen meg is találja azon eszközöket, a melyek a czél érdekében a legalkalmasabbak. A legtöbb szülő érzi és tudja, hogy gyermeke lelkét nem hagyhatja parlagon heverni addig sem, mig a gyermek az iskolába kerül. Jól tudja, hogy a lélek a maga táplálékát már a legelső időtől kezdve megköveteli És sokan itt tévednek. Nagyon sok szülő ugyanis nemhogy táplálékot nyújtana gyermeke lelkének, hanem meg nem felelő foglalkozásokkal gyötri. Igen sok szülő úgy véli gyermeke lelki fejlődését elérhetőnek, hogy már 4—5 éves korában rászorítja az olvasás tanulásra Ezen eljárásában pedig vezérli egyrészt a hiúság, hogy gyermeke minél okosabbnak tűnjék fel, másrészt azon felfogás, hogy ily módon mily könnyen fog haladni az ö gyermeke s játék lesz neki a tanulás. Azonban sajnos, az ilyen gyermekeknél a legtöbbször azt tapasztalhatni, hogy még a közepes mértéket is alig ütik meg. És ez nagyon természetes Ha a gyermek valamely étellel elrontja a gyomrát, attól — jóllehet kedvencz étele volt, — többé-kevésbbé idegenkedik. Mennyivel inkább igy van az a szellemi dolgoknál is. Az a szülő, a ki a fejletlen 4 — 5 éves gyermeket a fentebb említett komoly munkára rákényszeríti, az semmivel sem jár el különben, mint azon szülő, ki egy éves gyermekét hússal akarja táplálni Valamint az utóbbi esetben nemhogy táplálnék a gyermek testét, hanem inkább beteggé teszszük, épen úgy az előbbi esetben is nemhogy fejlesztenök a gyenge lelket, hanem megbénítjuk s elveszszük kedvét a későbbi tanulástól is. Innen van a magyarázata annak, hogy azon gyermekek, kik már ily módon előkészítve, illetve a betű-
