Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1900

vei agyon gyötörve jönnek fel az Iskolába, azok semmi iránt nem érdeklődnek, minek következtében semmi haladást nem mutatnak.

Igen is fejleszteni kell a gyermek lelkét még mielőtt az iskolába lépne, de nem úgy, mint fentebb láttuk, hanem szorosan alkalmazkodva a lélek fejlődéséhez és a gyermek természetéhez Tartsuk tiszteletben a gyermek, kort s ne rövidítsük azt meg, hadd folyjék az zavartalanul, hiszen talán az egyedüli az ember életében, melyre még az aggkorban is édes-örömest visszagondol az ember s a melynek kedves óráit, ártatlan örömeit oly szívesen őrzi emlékében. Engedjük meg, hogy a gyermek azt a rövidke kis időt gond nélkül élhesse át s legyünk róla meggyőződve, hogy a kis gyermeknek sokkal jobban áll a játszipajzánság, mint az idő előtti tulérettség, a mely a kis gyermeket öreg gyermekké teszi.

Nem kell tehát semmiféle mesterkélt nevelési eszközökhöz folyamodni, hiszen megmondja azt maga a gyermek, hogy mi a teendőnk.

Mihelyt a gyermeknek megnyílik a beszélő képessége, mindjárt kezd érdeklődést kifejező kérdéseinek sokaságával bennünket ostromolni. Itt az alkalom, melyet a lélek fejlesztése érdekében meg kell ragadnunk s üdvösen fel kell használnunk.

Általános vélemény, hogy a kicsiny gyermek akkor a legkedvessebb, mikor elkezd kérdezősködni s ez a 3 és 4 év közölt áll be. A kicsiny gyermek még mielőtt beszélni tudna, már is igen sok tapasztalatot gyűjtött ér zékszervei segítségével s most mikor Liíj eszköze van a tapasztalat gyűjtésre igen üdvösen fel is használja. Nem elégszik meg, hogy lát, vagy hall valamit, hanem tudni akarja annak a nevét is, mert tapasztalta, hogy mindennek van neve. így alkot magának lassanként az egyes tárgyakról fogalmat. Ekkor áll be azon kor, midőn