Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1899

7

Tiszta, igaz érzelmek jellemezték öt, a kinek hite egy szebb világban soha meg nem fogyatkozott. El-elpiruló arczán a gyermeknek ártatlansága, derült homlokán és nyílt tekintetében a gyermeknek igazság-érzete és őszintesége keltett tiszteletet.

Mintha most is látnám. Szolid arcza, hallgatag ajka maga a nyugodtság; mély tüzű szeme, meg-megjelenö pajkos mosolya és el-elreppenő, mindig találó, de sohasem bántó élcze maga az élet elevensége. El-elmélázik, mintha csak testileg volna közöttünk; szelleme bizonyosan a hangok harmonikus birodalmában barangol és gyönyörködik. Csak a mikor magasabb gondolatok világítják meg utunkat és nemesebb érzelmek hevítik szivünket, — csak akkor száll le közénk, csak akkor van igazán velünk. Ismeri és megbecsüli az életnek és barátságnak édes örömeit, de sohasem tart velünk az anyagiak hajszolásában s a pajtáskodásban. Nagy és nemes mindig, mert az ember más nem is lehet; épen azért soha sem érti meg azokat, kiket nem nagy nemesebb tetteik, nem szellemi és erkölcsi derékségük, hanem a dicséretek, tapsok és kitüntetések boldogitanak.

Sokban, nagyon sokban különbözött tőlünk, de leginkább egyben. Mig mi u. i. kereskedők vagyunk, a kik a szellem és erkölcs kincseivel, mint tőkével uzsoráskodunk saját anyagi javunkra vagy hiúságunk, ambitiónk kielégítésére; — ő megmarad embernek, embernek, a ki a szellemi és erkölcsi javakat erőknek ítéli s mint ilyeneket gyűjti, növeli, hogy a köznek javára s az ember magasabb rendeltetésének czéljaira alkalmazhassa. Mi ezt a nemes vonást szerénységnek neveztük. Balul Ítéltük meg. A férfiú igaz, fenkölt önérzete volt az, melyet a tudás és emberszeretet nem engedték dölyffé, számitó ész és hiúság nem rántottak le szerénységgé alacsonyodni.

íme, ilyen volt Luttenberger Ágost élete. Ilyen volt és ilyen marad. Ilyen marad, mert ez az élet azzal, hogy a test alakot cserélt, nem szünhetik, nem semmisülhet meg. Alakot csak az cserélhet, a minek alakja van; a szellem és erkölcs javai, mint alaktalan erők, nincsenek változásnak alávetve, hanem öröktől fogva és mindörökké élők, mint az Úr, a kitől lételüket vették.

Ne rettegjétek a halált — szólt hozzánk Luttenbergünk élete, a szellemi és erkölcsi derékség nem hal meg, örökké él. Nyugodjatok meg; egyénnek és köznek nincs vesztesége az én halálomban, mert a mi életemben szép, jó, igaz volt, az most szabadon, testhez nem kötötten csak fokozódó hatással vezérli és gazdagítja az emberiség szellemi, erkölcsi életet. Ne sírjatok; a föld, ha