Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1899

I. yiOatok iskoláink ezévi történetéhez.

Midőn egy újabb év leforgása után iskoláink viszonyairól és jelenlegi állapotáról rövid kimutatást nyújtunk: szomorú jelentéssel kell azt kezdenünk. Már a múlt évi értesítőnkben említettük, hogy Luttenberger Ágost kartársunk súlyosan megtámadott egészsége helyreállítása végett a tanítás alól felmentetett, és biztosan reméltük, hogy ez évben már folytathatni fogja sikerekben gazdag működését. Sajnos, reményünk nem teljesült! Majdnem 10 hónapig tartott kínos szenvedés után 1899. augusztus hó 9-én éjjel 12 órakor áldott jó szive utolsót dobbant s kilehelte nemes lelkét. Mi elvesztettük benne a leghívebb barátot, a legjobb kartárst, — gyülekezetünk a legszakavatottabb, legbuzgóbb tanítóját. Müveit lelkű, nemes-szivü, hazafias érzésű férfin volt ö, a tanítók mintaképe, kitől nehéz, fájó az elválás; azért engedtessék meg nekünk, hogy még egy pillantást vessünk működésére, még egyszer fe elevenítsük képzetünkben nemes alakját, közölvén életrajzi adataiból a következőket:

Luttenbergerünk 1 846-ban született Pakson, hol atyja néptanító volt. Elemi iskoláit és két gimnasiumi osztályt atyja vezetése mellett elvégezvén, tanulmányait a soproni lyczeumban folytatta, annak 6-ik osztályából átlépvén a hires Pálfy vezetése alatt álló tanítóképző-intézetbe, hol I 865-ben kitűnő sikerrel letette a képesítőt. Még az évben segédtanító lett Répcze-Lakon, azután Iván-Egerszegen, honnét a Rév-Komáromi ev. gyülekezet hívta meg tanítójának ; ott csakhamar a városi községi iskolánál alkalmaztatott, hol 1873-ig működött; ekkor budapesti gyülekezetünk hívta meg öt segédtanítónak Klauzál-utczai külvárosi iskolájához, hol négy éven át az I. vegyes-nemű osztályt vezette, mig 1877-ben—Péterfy Sándor nesztorunk távozván tőlünk — gyülekezetünk Luttenbergert hes