Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1899

10

lyezte át a Deák téri I. elemi fiu-osztályába ; és ez maradt működési tere, mig testi ereje meggyengült és tüdő- s vesebaja nem kényszeritették, hogy megváljon édenétöl, kedvelt osztályától. Mestere volt a nevelésnek és oktatásnak, és nálánál serényebb buzgalommal, odaadóbb szeretettel és nagyobb szakavatottsággal tanító még nem vezette be a kezdő fiukat az ismeretek és ügyességek elemeibe. A mellett nagy szorgalommal képezte ki zenei és nyelv- tudományi tehetségeit, és az iskola falain kívül is lankadatlanul szolgálta hazánk népoktatás ügyét Sok éven át buzgó titkára volt az Eötvös-alapnak, irt jó szám- és olvasókönyveket, számos czikkben megismertette a hazai tanítóságot a külföld nevezetesebb paedagogiai viszonyokkal, megzenésített — Tihanyi név alatt — sok szép gyermekverset és élénk, tevékeny részt vett az egyesületi életben, bár mindig csak mint egyszerű tagtárs, mert szerénységénél fogva tisztségre soha sem vállalkozott.

Hogy mennyire szerették és tisztelték, a fővárosi kartársak is, mutatja azon emlékbeszéd is, a melyet Peres Sándor collega a »Népnevelők egyletében« tartott és rendelkezésünkre bocsátott, hogy a midőn azt az évi értesítőnkben közöljük, tágasb körben is megismerjék, mennyit vesztettünk Luttenbergerünkben ;' de bizonyítja azt azon gyűjtés eredménye is, a melyhez hálás tanítványai, egyházgyülekezetünk elöljárói és nagyszámú barátai készséggel hozzájárultak, és a melyről ezen értesítőnk lüggelékében azon bizottságnak beszámolunk, mely a tanév elején oly czélból alakult, hogy boldogult kartársunknak egyrészt egy egyszerű sirkövet állíttathassunk, másrészt pedig nevéhez fűzve az Eötvös-alapn á 1 nagyobb alapítvány t tehessünk, a melynek jótéteményében első sorban is esetleg a mi testületünk gyermekei segélyben fognak részesülni tanulmányaik folytatására.

Ez méltó emléked lesz, kedves elköltözött barátunk I

Ámbár a nélkül is sirhanton és a végtelenen keresztül is eljár hozzánk életednek dicsősége és eljár hozzád sziveinknek hü emlékezete!

De iskolánk nem csak Luttenberger halálával szenvedett nagy veszteséget; megvált tőlünk Szönyi Tivadar énektanár is, a kit Egyházválasztmányunk a mint azt már a tavalyi értesítőnkben jeleztük — szív