Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1897
8 janak, nevessenek, ugráljanak, a mi mind oly természetes követelése az életrevaló testnek, majd másképen menne a fegyelmezés a következő tanórákban ! Gondoskodnánk róla, hogy ilyenkor játszhassanak, játszanánk mi is velők, tanítva ezt az elfásult nemzedéket a játék szerete téré, lennénk velők vígak, gondtalanok, mily kedvessé varázsolódnék az iskolai élet. De hogy ezt tehessük, kellene, hogy egy nagy, idegenektől elzárt udvar állana rendelkezésünkre, nem pedig bérházszerüen épült, keskeny sötét folyosók. Tehát az xji órai, úgy nevezett pihenés s az élőbbem 2 órai megerőltetés után jön egy újabb 1 */2 órai csendes ülés, közben egy kis énekléssel, tornázással a rossz levegőben, jön a figyelés és a kötés! A kézimunka óra után llVa—12-kor szabadulnak fel. Nem lenne ennyi is elegendő annak a gyönge, fejlődő testnek, hogy délután kedvére munkába hozhatná izmait, felszabadíthatná idegeit, elfeledhetné gondjait, s legfeljebb még egy kis fél vagy 1 órai komoly mnnka után lefeküdve teljesen kipihentethetné agyát? De ki engedne meg ilyen könnyelműséget a mai kor gyermekének? Az elemi osztályok növendékeinek nincs kellő idejök az étkezéshez sem, mert a nagyobbak miatt 1 óra előtt nem lehet ebédelni s még aztán evés után: siess az iskolába! Légy ott ismét 2 órát egy helyben, figyelj, érdeklődj, ha ugyan nem vagy még elég fáradt hozzá s ha 4 órakor hazamentéi s jószerencséd legalább valami franczia v. zongora órától megmentett, fogj hozzá a feladatok készítéséhez! Ha azután e túleröltetés mellett is azt érjük el, hogy jól viselik magukat, figyelnek és szorgalmasak, nem érzünk fölötte tiszta örömet, csak sajnáljuk szegénykéket. Ok a szánandó anyag, a korszellem a forma s a tanító a gép, mely őket a formába igazítja s melynek úgy kell dolgozni a mint a kor mechanikája megállapítja. A fönt leirt életmód mellett nem csoda, ha a 8 éves gyermekeknek nagy fejfájásaik vannak, ha a legnagyobb részük vérszegény s ha olyan sok közöttük a ki ideges! Tapasztalataink után határozottan állíthatjuk, hogy az egészségi viszonyok iskoláinkban éppenséggel nem kielégítők, mert, bár ragályos betegség nálunk hála Istennek alig pusztított, a növendékek testi ereje, életrevalósága az
