Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

8

túlterheltetést előidézik, azok az u. n. iskolai elöljáróságok, iskolaszékek stb.

Szószeriut véve nem illetéktelenek ugyan, mivel fölöt- tes közegek, hatóságok, de nem szakférfiak. Nincsen oly állás a világon, a melyet annyira pórázon vezetnének, mint éppen a tanítóé, s nincsen sehol oly különféle állású, nézetű, foglalkozású egyén egymás mellett, mint éppen az ily iskolai hatóságokban. Az egyik pld. mint kereskedő, szakmájából kifolyólag a számtanra kívánná a fösúlyt fektetni; a mérnök a rajzra s szépírásra; az ügyvéd a szabatos előadásra; az orvos a helyess értelmes olvasásra; iparos a női kézimunkára stb. stb. S mit tesz a szegény tanító, hogy mind ez urak „jogos“ kívánságának megfeleljen?

Töri magát s kínozza növendékeit, hogy mindegyiknek megfeleljen s kész a túlterheltetés.

Innen származik a tanítóság abbeli óhaja: vajha az iskola szakszerű feliiggeletet kaphatna,!

Ugyanezt mondhatnám a helytelen ítéletekről. Hol s mikor ítélik meg a tanító működését? Az u. n. évi vizsgákon. Akkor mond Ítéletet a törvényes elöljáróság s a hallgatóság, minthogy akkor kell bemutatnia a tanítónak, mit tett egy tanéven át, hogyan tanította, nevelte a gondjaira bízott növendéksereget. Előbbiről, a tanításról, beszámolhat s be is számol, be kell számolnia, az utóbbi, mint be nem mutatható lelki állapot, ilyenkor de máskor is - nem esik latba. A vizsgákon vagyis jobban a vizsgákról szóló Ítéletek idéznek elő nem ritkán túlterheltetést; mert sok tanító innen-onnan hallva valamit, jövőben iparkodni fog minden Ítéletnek megfelelni—jött légyen az bárhon- *

nan • s gyakran esik azon hibába, hogy úgy fog járni, mint a mesebeli apa és fin a szamár miatt. Bárhogy igyekeztek is, embertársaiknak mindenben eleget tenni képtelenek voltak.

Végre túlterheltetés áll be oly esetekben is, ha az egyes osztályok növendékei nem állanak azon a szellemi