Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

4

Hiszen nincs olyan intézmény, mely annyira létjogosult volna, mint a tanitás- s nevelés ügye, vagyis az iskolaügy s nem válhatik semmi eszme annyira testté s vérré, mint épen az iskola által. Be is látták azt máig a föld egész kerekségén, s mindenütt iparkodnak jó iskolák által a nép szellemére hatni, azt a szabadság, egyenlőség, testvériség szép eszméi iránt vagy mások s másutt külön czéljaik elérésére fogékonynyá tenni, nevelni.

S hogy egy ilyen általánosan elterjedt intézmény nem maradhatott ment hangzatos „jelszavaktól“, azt könnyen beláthatja mindenki, mert minden czél elérésénél jesza- vakra van szükség, melyek hangoztatása serkentse egyrészt az iskolafentartókat, másrészt az iskolában működő tanítókat, tanárokat.

„Általános tankötelezettséf)“ volt ama jelszó, a mely örök emlékezetű első közoktatásügyi miniszterünket, Eötvös József bárót, az 1868. XXXVIII. törvényczikk megalkotására indította; — „egységes középiskola“ hangzik minduntalan törvényhozásunkban s társadalmunkban;—„általános tanszabadság“-ot emlegetnek az egyetemeket javítani akarók; — „álló írás“ visszhangzott nemrég szinte Kárpátoktól Adriáig;— „túlterheltetés“-röl panaszkodnak a német lapok;- „tankötelezettség a 7-ik életévtől“ erősítik a satnya nemzedéken sajnálkozók, vagy a gyermekeikére túlságosan aggódó szülök; — „hygienikus iskolákat és tanítást“ követelnek az orvosok; — „több praktikus tárgyat“ óhajtanak a mai kor szülöttei; „ingyenes tanítást“ követelnek a philan- tropok stb. stb. Nem vagyunk tehát szükiben itt sem a szép jelszóknak, bár azok mibenlétéről tiszta fogalommal talán épen azok bírnak legkevésbbé, kik ezeket legsűrűbben hangoztatják.

E jelszavak egyikéről, a túlterlleltetésröl, kívánok én is itt egyet-mást a tisztelt szülőknek elmondani, — hisz őket érdekli föképen a jelszó jelentősége.

Jöjjünk először tisztába azon kérdéssel: mi a túlter-