Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

5

keltetés? A mint a közönséges életben mondjuk: N. N. túl van terhelve munkával, azaz testi s lelki képességeit túlhaladó munkát rakott vagy raktak mások vállaira, úgy tartjuk az iskolaköteles gyermekről is; az van túlterhelve, akinek többet nyújtanak a szellemi táplálékból, mint a mennyit felfogni s megtartani képes. Túl van terhelve azon tanuló is, kinek ideje akként van beosztva, hogy munkája, végeztével nincs módjában lelki erőt gyűjteni — legyen az akár szabad mozgás, akár másnemű játék vagy szórakozás által; túlterboltnek mondjuk azt is, kit nemes hév s ambitio oly czél elérésére is késztet, mely erejét túlhaladva, önmagának szab távolabb czélt s oda csak erejének megfeszítésével, talán kimerülve juthat el.

S van-e ily túlterheltetés iskoláinkban ; vagy növendékeink közül vannak-e túlterheltek?

Mindjárt itt kell kijelentenem, hogyjelen értekezésemben kizárólagosan a mi iskoláink az elemiekspolgáriak lebegnek előttem, — más tanintézetekről, legyenek azok akár hasonrangúak, vagy középiskolák, szólam nem akarok.

Tehát: túl vannak-e terhelve iskoláink növendékei vagy nem? ez az a kérdés, a melylyel foglalkozi kívánok.

Mielőtt azonban feladatom részletezésére áttérnék s ezen kérdésre megfelelnék, először azt kell megvizsgálnunk: az újkor eszméje, ténye-e a túlterheltetés, avagy öröklött baj?

Erre határozottan felelhetem : hogy a múlt századokban is meg volt a panasz a túlterheltetés ellen, mint azt a nevelés történetéből tudhatjuk.

A mai paedagogus eszményképe a régi görögök nevelése volt; igaz, nem is tanított a görög rabszolga-tanító, a paedagogus,sokkal többet mint helyes beszédet, irdst-olvasdst, kevés számtant és nemzete történetét legendákban, de nem feledkezett meg a növendék testéről sem; a naponkénti 1 2 órai szellemi tanítás után böveti foglalkozott tornászánál, futással, ugrással stb. szóval a lélek és a test közötti harmóniát, összhangot kellő egyensúlyban