Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

A túlterheltetésről.

Társadalmi életünkben jelenleg gyakran találkozunk rendszertelenséggel, azaz a társadalmat mozgató s indító eszmék gyakran változnak; lázas idegességgel hajhászszuk az újat s gyakran tartjuk azt ma a miért a múlt évben még beváltunk elavultnak, túléltnek, még mielőtt annak belső értékével valóban megismerkedtünk volna.

Az ideges XIX. század mint a bogy e kort a híres olasz tudós, Montegazza, jellemzően nevezi folyton új „jelszavak“ után indul; a múlt század szép jelszavait, melyek Francziaországból jőve, a vén Európát alapjában megingatták, újak követték, újakat keresünk, kutatunk, hogy ideges szervezetünknek új ingereket juttassunk.

Államalakulat, vámpolitika, agrármozgalom, munkáskérdés és szoczializmus, anarchismus és níhilismus, liberalism us és ultramontanisinus egymást váltogatják jelszavakként s a napi sajtó az ideges század e valódi ideges szülötte— nem szűnik meg e jelszavakat hangoztatni; azonban csak bizonyos ideig, mert ha hosszabb időn át akarná az ideges olvasókat foglalkoztatni, azok érdekességüket veszítve, csakhamar unalmasakká válnának.

Hogy a tanügy ez az emberiséget oly közelről érdeklő intézmény sem maradhatott, nem maradhat ment bizonyos jelszavaktól, azt bárki könnyen beláthatja, hiszen mindenki, ki „ember“ számba akar vétetni, ismeri a tan- ügyet, ha máskép nem, hát azon időből, mikor ö is „iskolás“ volt, s a „tapasztalat“, melyet ott szerzett, feljogosítja öt arra, hogy egyik más „jelszóhoz“, mint szakértő, hozzászóljon.

1*