Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

14

fejleszthetik s ne terheljék túl gyermekeiket mindenféle talán hasznosnak látszó, de nem szükségessel, mert ezáltal az iskola valóban túlterhelő lesz. — Vagy hogyan képzelhető, hogy egy 8—14 éves gyermek agya, mely az iskolában 4- -5 órán át vétetik igénybe, otthon szintén 4—5 órát foglalkozik tudománynyal vagy más fontos művelődési eszközzel, képes legyen következő napon figyelni, ha a pihenésre szánt időben nem pihent? A növendék unott, fáradt, bágyadt lesz, s ha eléggé törekvő túlterheli magát s a vége? Legjobb esetben megutálja a tudományt, ha addigra idegzetét tönkre nem tette.

Nem akarom ezáltal legkevésbé sem azt mondani: ne foglalkoztassuk gyermekeinket otthon semmivel, játszszék addig s annyit, mennyit csak akar vagy tud; ne taníttassuk zenére, francziára, rajzra, tánczra, stbire ; távolról sem; csak arra akarok rámutatni, hogy mennyire veszélyessé, azaz túlterhelövé válhátik néha a mellékfoglalkozás, ha nincs kellő beosztással keresztülvive. Mert bármilyen lélekemelő is a zene, bár mennyire is úditö a hatása, nem olyan az a tanuló gyermekre nézve, kinek feladott leczkét kell megtanulnia, ujj gyakorlatokat s e tüdőket játszania, évekig gyakorolnia, inig azon bizonyos fokra emelkedhetik, a honnan tekintve ö is élvezetet talál a zenében. S hogy ezt nem érheti el oly könnyen, hogy ahhoz évekig tartó folytonos gyakorlat kell, azt mindenki tudja. — A gyermekre nézve tehát a zene nem szórakoztató eszköz, hanem tanóra és pedig súlyosabb, mint akármilyen komoly tantárgy órája, mert abban neki egyedül kell egy órán át folyton „felelnie“.

így állunk a francziával is. Egy felnőtt, ki a franczia nyelvet annyira bírja, hogy annak valójába behatott s könnyedén olvassa a franczia remekírók örök szép müveit, élvezetet fog találni a nyelv változékonyságában, kifejezéseinek különféleségében; ha azonban visszagondol azon sok és fáradalmas órára, melyeket a „traductions