Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

15

oknak kellett szentelnie, bizonyára örömmel sóhajt fel, hogy azokon túlesett.

Mert a mint sajnálni tudom azon bátran kimondom — haszontalanul elfecsérelt időt, melyet egy gyermeknek el kellett pazarolnia, ha a zenében egy-egy polkánál, valczernál vagy indulónál magasabb fokra nem emelkedhetett, úgy sajnálom azon időt is, a melyben a növendék egynéhány frázison kívül több francziát nem tanult vagy tanulhatott. — Nem lett volna-e jobb, ha azalatt kénye-kedve szerint játszott volna, lelke s teste üdült volna legalább, igy meg ezélt sem ért, nem is pihent!

így áll a dolog a rajzzal, festéssel és sok egyébbel is, ha a növendék nem bir képességgel e művészetek iránt.

Igen sok időt rabol a. táncztanitás is; de tekintve azon rendszeres s rhythmikus testmozgást, melylyel a láncz jár vagy t. i. a mi a táncz, ez inkább ajánlható, de mégis hozzájárul gyakran a növendék elfoglaltságához, ennélfogva túlterheléshez.

Sok család örül, ha gyermeke olvas s ezen olvasási vágyát iparkodik hasznos s kellemes olvasmánynyal éleszteni vagy ébrentartani; az iskolában előforduló tantárgyak különfélesége is hozzájárul e vágy fokozásához. De a mily jó és üdvös az olvasás, ép oly veszélyessé válhatik, ha nagyobb fokban lép fel, mert a sok olvasás hátráltatja az iskolást másnemű kötelességének teljesítésében. Itt nem ajánlhatom a régi közmondást: „A mit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!“ talán épen ellenkezőleg: hagyjunk valamit a jövőre is, mert a gyermek a sok olvasással túlterheli magát, emlékező tehetsége úgy sem képes mindazt megtartani, a mit neki nyújtanak. Bármilyen szép és ajánlatos a szép olvasottság, azonban azt sem érhetjük el a rövid iskolai időben, jusson valami a jövőnek is.

Végül még a kézimunkáról akarnék egyet-mást mondani. A milyen szép és hasznos, szórakoztató és szükséges a nőnek a kézimunka, kivált ha anya, oly túlságig