Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894

13

még ezenkívül a franczia, esetleg rajz vagy festés, táncz stb. mellékfoglalkozás? Tessék elhinni, ez a valódi lúller- heltetés! Tudom, nem tagadom, a mai a kor nagy igényeket támaszt egy müveit férli vagy nő iránt, de azt rövid, nehány év alatt elsajátítani nem lehet, ehhez egy egész emberélet szükséges! Ne akarjunk tehát az iskola elvégzésével (legyen az akár egy felsőbb leányiskola vagy középtanoda) „végzett1“ növendékeket, elégedjünk meg legalább leányainknál azzal, mit Goszler, a volt porosz minister 1884-ben február 5-én mondott:

„Ich bin der Meinung, dass es für ein jugendliches Mädchengemüth nicht vortheilhaft ist encyclopaedisch alle Zweige des Wissens anzurühren, dass es vielmehr vor allen Dingen darauf ankommt, eine harmonische Durchbildung zu erzielen und soviel von Kenntnissen, von Fähigkeiten und Fertigkeiten mit zu geben, dass den Mädchen die Möglichkeit gewährt wird, sich in den Verhältnissen, in die hinein sie durch ihre Geburt gestellt sind, wohl zu fühlen, zugleich aber auch die Befähigung gewonnen wird, auf dem hergestellten Fundament sich weiter auszubilden !“

Sok szüle, a legtöbbje, azonban azt tartja: addig üssük a. vasat, inig meleg, addig tanítsuk és taníttassuk gyermekeinket, különösen leányainkat, inig iskolások, mert fiatalságukban legtöbbet tanulhatnak, ha felnőttebbek lesznek, inkább máson jár az eszük. Megfeledkeznek arról, hogy éppen az iskolás leányaiknak van legnagyobb gondozásra szükségük, hogy testileg is fejlődjenek, s hogy az agy nem képes mind azt megtartani, a mit egyszer befogadott volt, sőt — egy tudós elmés megjegyzése szerint -— éppen szerencsés az ember, hogy felejteni tud ! Ne is tessék azon aggódni, ha gyermekeik az iskola elvégzésével még nem tudósok, ez nem czélja a mi iskoláinknak, itt Goszler szavaival - csak azt az alapot rakjuk le, amelyen önképzés vagy tanítás által a műveltséget tovább