Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894
12 mint az, melyről itt akarok szólni, t. i. hogy a szülök gyermekeiket korábban adják fel az iskolába, mint kellene! Poroszországban — a hol a túlterbeltetéssel az újabb időben ismét komolyabban foglalkoznak s honnan hozzánk is elhatott a jajkiáltás — nem csekélyebb ember, mint Virchow hangoztatja: ,,A hetedik életév azon fok, a melyen az ayy s szem azon szükséges ellentdllást képes kifejteni, melyre a tanulásnál okvetlen szüksége van s a behatások, melgeket a ggermek hét éven alúli korban fogad, gyakran veszélyesek, minthogy a szervek még fejlődésben vannak— A gyenge gyermek elvégzi ugyan feladatát úgy — a hogy, de fog-e tovább is kellő lépést tarthatni a kívánalmakkal, az kétséges. Tessék csak a mi fővárosi csemetéinket megnézni, megfigyelni, mily szánandó sápadt, vérszegény teremtések ezek, s hogy ne legyenek ezek idegesekké, ha túlkövetelésekkel lépünk elébük! De ha a gyermek megfelel is kötelességének, melyet az iskola ró reája, nem marad annyiban az elfoglaltsága, minthogy a szülői ház megfelelően társadalmi állásának, újabb követelésekkel lép fel irányában. Különösen sajná- latraméltók a kis leányok, kikek kora ifjúságuktól foglal - lalkoztatják a „hasznos“ kézimunkával; mert alig hogy nem érzi magán az iskolai fegyelem nyűgét, alig hogy elvégezte a kis leányka Írásbeli feladatát, édes mamája már kezébe adja a kötést, s szegényke a helyett, hogy kénye-kedve szerint játszhatnék, kötnie kell, mert nem volt elég az iskolai „ülésből!“ De ezzel nincs még befejezve a szülői ház teendője! Három—négy év múlva jön a zongora. A szegény gyermek alig hogy kissé gyorsabban tud irni-olvasni, uj olvasáshoz, a kotta-olvasáshoz fog, kell fognia; s akár van tehetsége, akár nincs, muzsikálnia kell, mert ezt kívánja a „bonton;“ a gyermeknek naponként 1—2, sőt 3—4 órát kell zongoráznia, kézimunkát végeznie, látogatást tenni vagy fogadni; ez nem túlterheltetés-e? Hol marad
