Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894
11 inekek könnyítésére szolgáló eszköz s ha ezen házitanitók bennünket gyakran felkeresnek — a melyre a t. szülőket e helyen is figyelmeztetni el nem mulasztjuk — valódi segítői lehetnek gyermekeiknek s esetleges túlterheltetéstöl növendékeiket megóvhatják. A túlterheltetésnek hatalmas gáta a test nevelése. Iskoláink elöljárósága belátva s méltányolva a test nevelését, behozta iskoláinkba a rendes tornatanitást még az elemi leányosztályokban is s apró csemetéink örömmel hódolnak a tornának, testüket erősítik a lélek művelése után, mintha sejtenék, bogy erősebb testben erősebb lélek lakhatik. Iskoláink tehát, mint intézet, lehetőleg kerüli a túlter- heltetést, de azért mégis határozottan merem állítani, hogy iskoláink növendékei az iskolán kívül eső okoknál fogva túl vannak terhelve; e túlterhelésnek okozói pedig a t. szülök, kik a mai kor áramlatának hódolva, nem ('légszenek meg azzal, a mit az iskola kivan s nyújt, többet, sokkal többet kívánnak gyermekeiktől, egyrészt azért, hogy gyermekeik többet tudjanak vagyis tanuljanak náluknál, vagy pedig, hogy legalább annyit tudjanak, mint ők, kiknek azonban alkalmuk volt már az életben is tanulhatni. A szülök első lépése, mondhatnám ballépése, mivel túlterheltetésre vezet, a gyermek első és pedig házi tanításával kezdődik. Tessék csak egy 3 4 éves gyermeket nézni, mily kecses mozdulata, járása van ; milyen beszéde, akár csak egy felnőtté? Helyes-e ez? Határozottan nem! A gyermek legyen s maradjon gyermek, ne pedig czifra báb! Ne kényszeritsük öt, neki nem való, ennélfogva nem illő modorra, beszédre, ez természetellenes. A második, ennél sokkal komolyabb ballépés: a gyermekek korai iskoláztatása. Nem akarom bővebben indokolni, mily káros s az iskolára nézve határozottan rossz eljárás, ha a gyermek már Írni vagy olvasni kezdett, mielőtt az iskola küszöbét átlépte; mert ez ép oly nagy hiba,
