Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1893
6 fogva erkölcsi existentiánknak alapja az akarás ; ez pedig csak olyan physikai ereje lelkűnknek, mint a milyen munkabíró ereje van testünknek is, és kétséget nem szenved, hogy a mint képesek vagyunk, az utóbbit észszerű eljárás által növelni és fokozni, úgy lelkierőnket is, tehát az erkölcsi akarást kell, hogy nevelhessük és növelhessük is. Ismétlem, hogy a testi erők fejlesztésében szükséges szigorú rendnek lelkiéletünk ápolásában a következetesség felel meg. Első sorban akarnék itt a munkakedv ébresztésére utalni, a mennyiben gondos eljárással a munkát csak úgy meg lehet kedveltetni a gyermekekkel, mint a korai felkelést, vagy a rendes fürdőzést, de a mint a korai felkelés csak egyszerű ámifgatás marad, lia talán csak havonta egyszer követeljük, úgy a kötelességszerü munkateljesítéshez is a gyermeket csak kérlelhetetlen következetességgel szoktathatjuk. A munkakedvnek legbiztosabb jele a folytonosság a kötelesség teljesítésében, a mennyiben a gyermek szereti apró dolgait napról napra elvégezni és nem vár, míg egy egész hétre való munka az utolsó pillanatra összegyűl; hiszen a gyomor sem lakhatik jól mindjárt egy egész hétre, kell, hogy a táplálékot megfelelő adagokban kapja. A tisztaságnak és a test egyéb ápolásának erkölcsi tekintetben megfelel a jó modor. A mely gyermeket nem kényszerítünk, hogy mindenkivel szemben és mindenkor egyformán illedelmesen viselje magát, annak lelki egyensúlyát veszélyeztetjük, mert ő maga nem lévén képes kellően az emberek között válogatni, ingadozni fog és elveszíti az önmagával szemben szükséges alárendelést; egy- pltal itt-ott megenged magának szabadabb, majd illetlen
