Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1893
: kifejezést és beszennyezi avval gondolkozása ártatlanságát. Ismert tény, hogy az aljas kifejezés és aljas gondolkozástól hasonló cselekedetekhez vajmi rövidke út van. A másokkal szemben tanúsított Hiedelem természetszerűen önbecsülésre vezet, de ennek hiánya nem egy közönyös állapotot idéz elő, hanem egy sajátszerű érzést, melyet egyenesen önmegvetésnek tekinthetünk, a mely legjobban akkor mutatkozik, mikor a gyermek, ha azt hiszi, hogy egyedül van, olyanokat tesz, miket mások jelenlétében elkövetni nem merne. A szülök iránti há- ládatlanság, a tanító ellen mutatkozó engedetlenség és minden egyéb apró és nagyobb baj, mely a gyermeket előbb utóbb a fennálló renddel ellenmondásba hozza, a fönt említett következetlenségre vezethető vissza. Minden árnyék, a mely ily módon a gyermeki lélekbe esik, meghagyja ott a maga nyomát, a mint a szervezel sem veszi közönyösen, vájjon a gyermek hányszor rontja el a gyomrát, és épen a következetesség kérlelhetetlen szigora miatt igazat kell adnunk Hebel Péter János német népszerű Írónak, a ki az ismert közmondásról: »Einmal ist keinmal,« azt mondja: »dies ist das erlogenste und schlimmste unter allen Sprichwörtern;« mert csakugyan az orgánikus élet természetes feltételei arra engednek következtetni, hogy az egyszer mutatkozó hiba szüntelenül elharapódzik és az ifjú csemete egész létét veszélyezteti. A gyermek, a ki még önállóan gondolkodni s ítélni képtelen, nem annyira szavak, intelmek állal nevelhető, mint inkább példa, útmutatás által. Ennek meggondolása komoly kötelességet ró úgy a szülői házra, valamint az iskolára is. De hogy e kötelesség teljesítése óhajtott eredményt szüljön, múlhatatlanul
