Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
6 Kevésbbé finom lelkületű szülőknél az önzés egy neme is szolgálhat in fiit ó-okul gyermekeik életpályája megválasztásához, midőn őket könnyebb és liá- ladatosabb kenyérkereseti módhoz igyekeznek juttatni, mint aminő nekik jutott osztályrészül; vagy mások talán azért erőszakolják gyermekeiket bizonyos pályára, hogy az a vagyon, mit ők talán keserves fáradság utján gyűjtöttek egybe, el ne kallódjék s illetve szertelenül szét ne daraboltassék. Már az eddig felhozottak alapján látni való dolog, mily rendkívül fontos a szóban levő tétel. Az életpályaválasztás a jövő eldöntésének legterhesebb következményeivel járhat és az egész élet legfontosabb mozzanataihoz tartozik. S bármely életpályára szánta is el magát valaki vagy tereltetett arra más által: nem szabad elfelejtenünk, bógy mindannyiunknak egy közös életczél felé kell törekednünk, t. i. a lelkiismeretes kötelességtel j e s i t é s r e. Meg nem állhatjuk, hogy Mittenzwey L. következő találó és gyönyörű hasonlatát szószerint ide ne iktassuk: „Az emberi társadalom, a maga sokoldalú elágazásaiban s az egymástól annyira elütő s mégis egy életczélnak szolgáló tevékenységében hasonlít valamely zenemű előadásához, melynél számos hangszer, mindegyik a maga módja szerint és a maga helyén működik közre és a hangok özönéből — ha mindegyik megteszi a magáét — mégis össz- hangzatos működés vehető ki. Itt mindenki játszik, még az is, a ki látszólag a legjelentéktelenebb és legalárendeltebb hangszert kezeli azon tudatban, hogy az ő közreműködése az egész érdekében elengedhetetlen.“ c) A pályaválasztás nehézségéről. Az életpálya választása kétségkívül nehéz dolog és csak hosszabb, alapos megfontolás után *oganatositandó! Elővigyázat szükséges, óvakodni kell attól, hogy valaki csak úgy gondolomra, avagy csak holmi külső dolgok által vezéreltetve, magát hirtelen valamire elhatározza. A 14 éves vagy valamivel idősebb gyermekről korántsem tehetjük íöl a pályaválasztásbeli elhatározást, itt a szülőknek kell, hogy ezek határozzanak, legalább is a legtöbb esetben. Kivételek mindenütt szoktak előfordulni. Nem volna-e legczélszerübb, ha a fiú azzá lenne, mi a magasállású atyja, vagy valamelyik rokona? Beh ritkán válik ez be! Lapozgassuk a történelmi könyveket, mily kevés nagy apának vannak igazán nagy fiai is! Ha az iparos fia atyját foglalkozásában akarja követni: ez sok
