Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888
7 esetben helyeselhető, mert az ilyen gyermeknek azon időtől fogva, hogy szemei megnyílnak, értelme a külső hatások befogadására alkalmas lesz, sok olyan dolgot lát, mintegy öntudatlanul tanul, mire más, idegen házból származó inasgyermek esak hosszú idő múlva juthat. Másképen áll a dolog, ha az ifjak a hivatalnoki, a katonai vagy a tudományos pályára akarnak lépni! Itt sok a mondanivaló! Tudjuk nagyon jól, érintettük is már, hogy manapság már nemcsak a nemesek vagy gazdagok bírnak azon kiváltságos joggal, melynél fogva a tudomány csak őket illetné: de mindemellett mégis gondolja meg sok szülő, ifjú, mielőtt e komoly életre elhatározná magát, hogy mit teszen, mit akar tenni? Háuy százan jönnek fel évenkint fővárosunkba olyanok, kik a kellő képesség hiányában sokkal helyesebben cselekedtek volna, hogyha más, nem oly magas- reptii, hanem szerényebb, polgári hangzású névvel biró pályára léptek vala, vagy olyanok, kik minden vagyon nélkül életüket ha épen nem is a tönkremenésnek, de a nehéz megpróbáltatásnak mindenesetre kiteszik ! Pedig megszívlelhetné a fiatal ember, hogyha testét sanyargatja, lelke is szenved alatta. „Mens sana in corpore sano.“ A fővárosi szülék pedig ne ragadtassák el magukat a gondolattól, hogy hiszen alkalmuk van gyermekeik szellemi kiképeztetésére — és ezen alkalmat felhasználandó, küldik gyermekeiket a közép iskolákba. Legtöbb esetben egy-két osztályt végezhetnek gyermekeik és azután maguk is belátják, hogy sem anyagi sem szellemi erejük a továbbképzésre nincs. Nem kárbaveszett idő, a mit igy sok gyermek eltölt — holott más téren ezt maga és szülői előnyére fordíthatta volna. Halljuk csak, mit mondott, erre vonatkozólag a jelenlegi közoktatásügyi miniszter úr, gr. C s á k y ő Nmga f. évi május hó 20-kán, az országházban tartott beszédében: „A középiskolai téren bizonyos túltengés észlelhető. Az alsó osztályoknak látogatottsága aránytalanul sokkal nagyobb, mint a felsőbb osztályoké, mindamellett a felső osztályokból kikerül még oly elem, a mely magasabb, tudományosabb kiképzésre nem alkalmas. Oda keilte hát t ö r e k e d n ün k, h o gy csekélyebbtehetségű ifjaink már ideje korán más keresetpályára menjenek, a hol az államnak még mi ndig hasznos p Olgára i v á válhatna k, mig, ha könnyen keresztül csúszhatnak a középiskolákon, a főíntézetnek befejezése után rendszerint csak azok számát szaporítják, a kik úgy az államnak, mint a társadalomnak terhére vannak.“ Mielőtt valaki a fiát a tudományos pályára adni szándékozik, vesse latba necsak a maga, de gyermeke tehetségét is; miről kiilömben a következőkben bővebben szólunk. Dr.
