Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888

16

A szorgalomra való nevelés is kihat, az egész életre. Szorgalom nélkül haladás egyáltalán nem is gondolható. Csakis a folytonos munkálkodáshoz szoktatott és nevelt embertől várhatunk nagyobbszerű dolgokat és mindenki, ki valaha nagy szerepet vitt a társadalomban, az államban, annak bizony nem egyszer kellett az éjjelt- is nappallá tennie! Szorgalom — a jó értelemben — megóv sok haszontalanságtól, mert nyilvánvaló, hogy a semmittevés csak minden gonosznak a szülő oka; szorgalmatosság vagyonosságra vezet, képes jó kedvben tartani az embert: szóval jótékonyan hat mind testére mind lelkére az embernek.

Az illedelmesség szintén fontos tényező az emberi életben, úgy, hogy az ehhez való szoktatásról és nevelésről nem szabad megfeledkeznünk gyermekeinknél. Illedelmesség alatt azonban nem ama külső csiszoltságot értjük, melyet még a valódi erényekben szűkölködő egyén is elsajátíthat magának. Korántsem! hanem ama hiedelemről van itt szó, mely az ember belsejéből származik, mely belső érzésének kifolyása; mert az illedelmesség valóságos fokmérője műveltségednek, mely mozdulataidban, kifejezéseid- s nézeteidben nyilvánul, mely minden tettedet jellemzi. Mily nagy horderejű ezen erényre való szoktatás is, milyen boldog lehet az olyan gyermek, kit erre is nevelünk! Nemde mindenki szereti, megkedveli az ilyen ifjút, ilyen lányt? nemde sokkal könnyebb dolga lesz az olyannak, mint más faragatlannak és mennyi függhet sok esetben az első benyomástól, melyet mi valakire gyakorolhatunk, mivel, mint Kellner, hírneves paeda- gogus oly találóan mondá, az első benyomás rendesen a legtartósabb.

Az illedelmességgel karöltve jár az előzékenység is és ez még nem ártott soha senkinek sem, a mint tudjuk. Tehát konnyitsünk gyermekeink leendő sorsán ezáltal is, hogy azon alapletételét sem tévesztjük szem elől, mely által őket kedvesekké tesz- sziik, vagy legalább is tehetjük mások előtt.

Az igazmondást, az igazságszere tetet nem nélkülözheti az egészséges társadalmi élet. Igaz legyen, a mit gondolunk, a mit szólunk, igaz minden tettünk; kerüljük ezen erénynek ellentétét, a hazugságot. Megutálták azt a jóravaló emberek kezdettől fogva. A szentirás még igy nyilatkozik erről: „A hazug embernek mivolta gyalázat; a szégyen folyvást kiséri őt.“ S mit tart a közmondás? „A ki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem igen nyer.“ Szoktasd tehát gyermekedet arra, miszerint száját mindenkor és minden körülmények közt tisztán tartsa, be ne mocskolja ; mert nem az fertőzteti meg az embert, mi a száján bemegyen, hanem az, mi azon kijön.

A házi és iskolai legfontosabb feladatoknak egyike a haza-