Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887

7

kai idővel sem rendelkezik, sok szülőnek pedig — valljuk be őszintén — mindenkor tehetsége sincs. E személyes érintkezést kellene tehát szülőnek és tanítónak mindenekfölött keresnie s ápolnia. — Megvan-e ez jelenleg oly mértékben, a milyenben az, a gyermekek érdekét tartva szem előtt, kívánatos volna? — Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy különösen a fővárosban nincs! — Hisz köztudomású dolog, hogy igen sok szülő még azt sem teszi meg, hogy gyermekét személyesen Írassa be s vezesse az iskolába; hanem azt idegenekre, üzleti alárendeltjeire vagy házi nevelőkre bízza. Tanóvközben is vajmi ritkán részesülünk azon szerencsében, hogy a szülőkkel személyesen érintkezhetnénk. Legfeljebb cselédek s a legjobb esetben idősb testvérek vagy — nem ritkán folyton váltakozó — házi nevelők s nevelőnők közvetítik ez érintkezést, mely utóbbiakkal szemben a tanító a gyermeket illető leglényegesebb észrevételekre már csak azért sem terjeszkedhetik ki, mert nem egyszer azok épen e nevelők kifogásolható eljárására vonatkoznak. — A nyilvános vizsgálatokkal sem vagyunk különben. Akárhány esetben szülő és tanító csak itt találkoznak először — s talán utoljára is, — sőt van eset, hogy tanító és szülő szinröl-szinre egyetlen egyszer sem láthatják egymást.

Ue hát miért nem látogatják meg a tanítók a szülői házat, a melynek gyermekei vezetésökre vannak bízva?

Ők maguk óhajtják : vajha ez lehetséges volna; ők igen jól tudják, hogy ezzel úgy növendékeiknek, valamint a nevelés-oktatás ügyének átalában kiváló szolgálatot tehetnének. De a ki a fővárosi életviszonyokkal ismerős, az csakhamar be fogja látni, hogy ez a lehetetlenséggel határos. A tanítónak, hogy a drága fővárosban magát és övéit fenntarthassa, a kiszabott szorgalmi időn kiviil rendelkezésére álló perczeket magánkeresetre kell fordítania, mert ha ezt nem teszi, pusztán rendes fizetéséből meg nem élhet. S miután a látogatásra alkalmas időben maga is el van foglalva, ezt csakis olyankor tehetné, mikor a szülőket vagy hivatalos, vagy üzleti, vagy épen háztartási dolgaik végzésében háborgatná, — a mit pedig ildomossági tekintetekből meg nem tehet.

A többi okokat, a melyek a tanítót és iskolát abban gátolják, hogy a szülői házzal szemben — a gyermekeket illetőleg — nevelői hatásukat maradandólag érvényesíthessék, csak röviden kívánjuk fölemlíteni Ezek: a szülök gyakori költözködése egyik városrészből a másikba, — a fő városszerte uralkodó merev osztályrendszer, mely miatt a növendékek évről-évre más tanító vezetése alá kerülnek s egy bizonyos hatás bennük maradandó nyomot nem hagyhat, — végül azon — paedagogiai szem-