Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
27 több oly kötelességgel terheli öt, a mely arra kényszeríti, hogy idejét a házon, a családi körön kívül töltse, melynek pedig egyedül ö lehet valódi őrangyala s a kit fizetett cseléd sohasem pótolhat eléggé: annálinkább fog szenvedni a családi nevelés, annálinkább el fog homályosodni a családi élet és boldogság napja. Pedig a társadalom, az állam épen a józan családi életben bírja legbiztosabb alapját, s a ki azt akár haszonélvezet, akár hiú szereplési vágytól ösztönöztetve megingatja, oly bűnt követ el, a melynek átka az egész jövő nemzedéket fogja sújtani. Nem tehetünk róla, de mi a női einanczípáczió lidéroz- fényében nem tudjuk egy szebb, boldogabb jövő hajnalcsillagát felismerni s üdvözölni! S meg vagyunk győződve, hogy az a nő, a kit nyilvános szereplése miatt taps-zajjal üdvözöl a világ, — ha csak eredeti természetéből mesterségesen kivetköztetve nincs, — nem az ünnepeltetés kábító, de múló tömjénfüstjében, hanem az élet vásári zajától távoleső édenben: a szeretet derűjében ragyogó nyugalmas családi otthonban érzi magát egyedül és igazán boldognak ! Befejezésül legyen szabad ide igtatnunk Dr. H u n f a 1 v y Jánosnak a „Család könyvében“ megjelent „Család, nevelés“ czirnű értekezéséből a következő részletet! „A szorosabb értelemben vett nevelést, az az a lelkűiét és jellem képezését csak az apa és anya képes teljesíteni. Gyönge benyomásokból táplálkozik a kisded lelke; halkan és észrevétlenül fölveszi a magvakat, melyek aztán benne kicsiráznak, nőnek is virágoznak, jó illatot árasztva, vagy burján és gyom gyanánt undorító bűzt terjesztve. Mikor a gyermek a család kebelében megromlik, akkor az többnyire egész életére el van veszve, kevés esetben sikerűi annak újjászületése, gyökeres javulása. Óh, vajha minden szüle meggondolná, hogy gyermekük mennyországa vagy pokla a család kebelében készül; vajha minden szüle ismerné magasztos feladatát s akarná és tudná azt megoldani^! Valóban a szülék vállait súlyos felelősség nyomja; gyermekük üdvéről ők fognak számot adni. Minden magyar család legyen az ismeretek és tudományok, a rend és erkölcs bölcsője és szenté- 1 y e. Minden apa és anya szentelje idejét és erejét háza rendezésének, gyermekei nevelésének, a közmiveltség és közjóiét gyarapításának. Hogy pedig azt sikerrel tehesse, ismeretben és erkölcsben kell folyton gyarapodnia. Ha a magyar családokat ily meggyőződés lelkesíti, akkor élni és virúlni fog a magyar nemzet s az unokák áldása a síron túl is’elkisérendi azokat!“ Luttenberger Ágost, b*
