Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887

B) Adatok iskoláink ezévi történetéhez!

„Áldjad én lelkem az Urat, és minden belső részem az ő szent nevét!“ A királyi dalnok ezen szózatával kell iskolánk lefolyt évi történetének jelzéséhez fognunk; mert öröm- és liálaérzet hatja át keblünket, ha a jelen tanév eseményeire visszapillantunk.

Szivünk ünnepélyes örömtől áradoz, midőn jelenthetjük, hogy ez évi zárvizsgáink mindegyikén egyházkerületünk szeretve tisztelt főpásztora, Nagyságos és Főtisztelendő Dr. Sze herényi Gusztáv püspök ur magas jelenlétével minket meg fog tisztelni.

1840 óta, a midőn ugyanis gyülekezetünkben az utolsó canonica v i s i t a t i ó tartatott, nem örvendhetett iskolánk a püspöki látogatás szerencséjének. Es azért annál nagyobb igénytelen üdvözletünk hálás kebelből fakadó nyilvánulása, mert habár érdemekben gazdag püspökünk életét 70-nél több óv terhe nyomja, még sem riad vissza, hogy kegyes leereszkedésében 16 félnapon át nép- és polgári iskolánk osztályainak előmenetelét és haladásunk állapotát megvizsgálja és ezáltal iskoláinkról magának hű képet szerezve, arról egyházkerületének jelentést tegyen. Fogadja ezen áldozatáért tanitó-testületünk hálás köszönetét, valamint azon Ígéretét, hogy ha netalán némi hiányt tapasztalna, tejles igyekezette] és kitartó szorgalommal azon leszünk, hogy méltányos igényeinek legnagyobb készséggel és mindenben pontosan megfelelni törekedjünk. És a midőn Ő nagyságának, mint felekezeti népoktatás-ügyünk lelkes apostolának és tevékeny munkásának is minden jót és hosszú életet kívánunk, kérjük egyúttal, hogy továbbra se szűnjék meg bölcs tanácsával és hathatós pártfogásával minket nehéz munkánkban támogatni.

Háladátos szívvel és örömtől sugárzó arczczal jubilálhatunk, ha iskoláink jelen állapotát összehasonlítjuk azzal, a mint azt a negy- vennyolcz év előtti canonica visitationális jegyzőkönyv feltünteti. Akkor magyar-német gyülekezetünknek csak két elemi fiúosztálya volt. Balassovics Lajos és Stuhlmüller Samu