Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
26 a kiknél a szellemi élet korábban kezd fejlődni a rendesnél. Bámulatos moliós ággal fogadják be ezek az egyes olvasmányok tartalmát s fel lévén keltve egyszer az olvasási- vagy legalább ballgatási-vágy, folyton újabb és újabb táplálék után sóvárognak. Sok szülő és nevelő ilyenkor nem egyszer kényszerhelyzetbe jutván, kellő válogatás nélkül adja kezébe növendékének a könyveket, melyekből az könnyen oly képzeteket sajátít el, a melyek erkölcsi érzületét is korán megfertöztethetik vagy legalább helytelen irányba terelik. E tekintetben tehát nem ajánlhatunk eléggé nagy óvatosságot! A férfiú arra lévén hivatva, hogy tevékenységét a nyilvános téren, az élet nagy piaczán érvényesítse: a fiúkat már kezdettől fogva oly irányban kell nevelni, hogy e téren rendületlenül raegáll- hassanak. Kitartó munkásság, szerény, de bátor fellépés, szilárd akarat és egyenes jellem, takarékosság és nemes áldozatkészség övéi s a közjó érdekében azon tulajdonok, melyek a férfiút ékesítik. A nő igazi működési tere a ház, a családi kör. A természet által beléoltott nemes tulajdonokat csakis itt fejtheti ki egész pompájukban, s itt érvényesítheti azokat úgy, hogy belőlük magára s egész környezetére áldás fakadjon. A leányok nevelése tehát csak akkor mondható helyesnek, észszerűnek, ha végeredménye a háziasság megkedveltetése. Fájdalom, a mai kor ez ellen sokat vétkezik! Szegény családok leányaikat anyagi erejüket felülmúló fényűzésben nevelik s a házias foglalkozástól úgyszólván elidegenítik. Ezért láthatjuk, hogy míg sok anya egyedül végzi az összes házi teendőket, felnőtt leányai egész nap ünnepi ruhában hivalkodnak, mintha csak a mesebeli királyfiakat várnák, a kik őket a jólét fényes trónjára ültessék. S ha aztán, ifjúságuk elvirultával s fellengző reményeikben csalatkozva, egy szegény iparos házi körébe kényszeríti őket a sors: miként érezlietnék magukat ott boldognak, s hogyan boldogíthatnának másokat? Vagy mit szóljunk, midőn azt látjuk, hogy a nő — megúnva a szűk családi kört s nyűgnek tartván az abban rá várakozó aprólékos teendők elvégzését — a nyilvánosság terén óhajt szerepelni s babérokat aratni, és midőn a mai nevelés-oktatás ez irányzatnak úgyszólván napról-napra még újabb táplálékot igyekszik nyújtani ? Igen jól tudjuk, hogy minél műveltebb a nő, annálinkább elvárhatjuk, hogy magasztos hivatását méltóképen betölthesse, s ezért csakis örülnünk lehet, midőn leányaink szellemi képzése mindinkább tökéletesbedik. Óhajtásunk csak az, vajha e képzés mindenkor és mindenben a nő természetes hivatását tartaná szem előtt. Mert senki sem tagadhatja, hogy minél több alkalmat ád a társadalom a nőnek arra, hogy természetes hivatásától eltérjen, s minél
