Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
17 utóbbi léire talán mégsem ellenállhatatlan benső vonzalom ragadja őket. A fönt érintettekből kitűnik, hogy városi gyermekeinknek az iskolára való előkészítése nagyon hiányos és legkevésbbé sem kecsegtető. Még inkább elmondható ez akkor, ha - a mint igen gyakran történik — a gyermek egy-két vagy több osztályt nem nyilvános iskolában, hanem otthon a szülői háznál végez s azután magánvizsgát tesz. Hogy sok gyermek otthon végzi elemi tanulmányait, annak különböző okai lehetnek. Van eset, midőn a szülők egyátalában nem akarják, hogy gyermekük nyilvános iskolába járjon. Hajlandók a legnagyobb áldozatra, hogy a tanítást megbízható és szakértő tanerők által otthon végeztethessék. Ehhez szó nem férhet. Néha nincs közelben iskola, vagy ha van is, a szülők oda nem akarják járatni gyermeküket, mert a „társaság nagyon vegyes“, a mi a gyermek erkölcsi fejlődését könnyen rósz irányba terelhetné. Máskor nincs, a ki a gyermeket iskolába és haza kisérné. Igen sokszor a házi kényelem szenvedne a pedáns iskolai rend miatt. A legtöbb esetben a szülői aggodalomban rejlik a fő ok. A gyermek kicsiny és gyenge testalkatú ; a koránkelés — különösen télen — sehogy sem válnék egészségére: az hton könnyen megfázhatnék s a mi legfőbb: az iskolából bizonyosan valami ragadós betegséget találna haza hozni. — Sajnos, előfordul az az eset is, hogy a szülőknek egyik-másik tanító iránt nincs bizalmuk, a mi — ha a bizalmatlanság oka alapos —- minden esetre nagy baj az egész intézetre nézve. Mi minden oly esetben, midőn a szülők a házi oktatást kifogástalanul nem végeztethetik, a nyilvános oktatásnak vagyunk feltétlen barátai. Az ember társas lény; szükséges, hogy a társaság számára a társaságban és a társaság által is neveltessék. Az együttműködés nemes versenyre szólítja a társakat. A bátortalan és hanyag buzdul; az elbizakodott önmérsékletet tanul. A gazdag kénytelen belátni, hog3r nem előkelő születés, szép ruha adja meg az igazi érdemet; a szegény megtanulja, hogy az értelmi kiválóság, szorgalom és jó magaviselet megszüntetik a rangkülönbséget. Mindannyian pedig megszokják azt, hogy akaratukat valamely felsőbb törvénynek kell alárendelniök. Szóval: az iskola — helyes irányban vezetve — előkészítője a társadalmi életnek. A magán-oktatásnál mind ezen előnyök hiányzanak; ott nincs mérték, a melyhez a gyermek önmagát hasonlíthassa, s a legtöbbször saját akaratának érvényesülését erőszakolja ki a szülők- és nevelőkkel szemben. A felett őrködni, hogy a másokkal való együttlét káros hatást ne szüljön egyesekre, az iskola feladata s ezt lelkiismeretes tanító
