Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
12 bad. Minél inkább gyökeret vert valamely balvélemény, annál inkább kell arra törekednünk, hogy az kiirtassék. Ily tévedésnek kell bélyegeznünk ama veszélyes irányzatot, mely különösen jobb módii családaink körében — a hol jogosan több belátásra számíthatnánk — évröl-évre mind nagyobb tért hódit, s a mely a tálságos kényeztetésben, a gyermekek t esti elpuhitásá- ban nyilvánul s a mely ellen legtöbbet kétségkívül orvosaink tehetnének. A társadalomnak nemcsak művelt észszel felruházott, hanem éptestü s edzett tagokra is van szüksége, — mert az utóbbi tulajdonok nélkül a fényes lelki tehetségek mitsem használnak s az élet kínszenvedéssé válik. S hogy a jövő társadalomnak ily tagokat nevelhessünk, ahhoz — a kényeztetés távoltartásával — már a zsenge, korban kell az alapot megvetnünk ; mert ha ezt elmulasztjuk — történjék az akár túlságos, óvatosságból, akár rosszúl alkalmazott szeretetből — oly mulasztást követünk el, melyet a későbbi évek mesterséges edző gyakorlatai által csak részben és egyoldalúkig, vagy teljességgel sehogy sem leszünk képesek helyrehozni. Gondoljuk meg, hogy a vérszegények, ideg- és tüdőbajosok, kiknek száma évröl-évre ijesztőbb mértékben szaporodik, legnagyobbrészt épen a kényeztető nevelés szánandó áldozatai. Ne feledjük, hogy gyermekeinket nem az esetleg tán kedvező jelennek, hanem a bizonytalan jövő számára kell nevelnünk, s mivel nem kezeskedhetünk arról, vájjon a kényelemhez szoktatott gyermek sorsa az élet későbbi szakában nem változhatik-e a jelenleginél kedvezőtlenebbre, a midőn annak majd tűrnie, tán nélkülöznie is kell: óvakodjunk, nehogy az, a mi által szeretteink javát óhajtottuk eszközölni — értjük a túlságos kényelemben való nevelést — azokra nézve egykor a szenvedések kútfejévé, átokká változzék. Kényelmet megszokni könnyű, de azt nélkülözni oly áldozat, melyre nem minden ember képes. S hányán vannak, a kik —csakhogy attól megválniok ne kelljen, — érette sokkal drágább kincset: jellemüket, erkölcsüket adják cserébe, sőt végső esetben akárhá- nyan inkább életüket vetik oda áldozatűl. A család és iskola, midőn a jövő nemzedék testi épségének ápolásáról gondoskodik; nemcsak nemzetgazdászatilag gyümölcsöző tőkét teremt, de egyúttal hazafias szolgálatot is teljesít. Testi erőre, férfias bátorságra egy nemzetnek sincs nagyobb szüksége, mint a magyarnak. Idegen népek közé beékelve, rokontalanul állunk a nemzetek nagy családjában. Hazánk, mely az Isteniül bő mértékben van megáldva földi javakkal, régi és állandó irigység tárgya nem egy szomszédunk vágyó szemében. Ennek bir
