Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
toka fölött őrködni, s azt lia kell megvédeni, elsőrendű kötelességünk. E nagy feladatra azonban, a történelem- bizonysága szerint, a puhaság karjaiban nevelt s elkényeztetett nemzedék nem alkalmas. S hogy a mai kor erre mily kevés gondot fordít, hogy a testi elsatnyúlás épen a haza védelmére hivatott íiatalság közt már is mily ijesztő arányban növekedett: arról a katonai soroz ó-bizottságok eléggé szomorú bizonyságot tehetnek. De nemcsak erős fiakra, hanem edzett testű leányokra is szüksége van e hazának; mert a hol a törzs gyenge, ott a hajtás sem lehet életrevaló! II. Test és lélek az élő emberben elválaszthatatlan iker-testvérek. Egyiknek épsége alapja a másiknak is. Ugyanazért a test ápolásával a lélek képzésének: az értelmi nevelésnek, illetve oktatásnak is karöltve kell járnia. Művelt értelem nélkül a legtökéletesebb test is oly hajóhoz hasonlít, a melynek kormánya hiányzik. Miként az czéltalanúl bolyong, a merre a hullámok esetleg sodorják, úgy — vezérlő értelem nélkül — ez is csupán ösztönök, indulatok és szenvedélyek vak eszközévé lesz az élet viharzó tengerén. E kormányt megadni az értelmi nevelés, az oktatás feladata, mely ma már pusztán a család körében alig oldható meg. Amaz ősrégi korban, midőn még az ember összes tevékenysége a családi élet szűk medrében folyhatott le, az ifjú sarjadékok nevelése s az egyszerű életviszonyok által megkövetelt gyakorlati ügyességek- s egyéb ismeretekkel való felruházása kizárólag a családfőnek s a háznép más, érettebbkorú tagjainak teendőjét képezte. A nagy fáradsággal, nem ritkán veszélyekkel, botlások és tévedések árán szerzett tapasztalati igazságok az őskor patriarchal*- nak szóbeli közlései által szállottak át az ifjabb nemzedékre, mely az ősöktől rámaradt kincset kegyelettel őrizte s lehetőleg gyarapította. S ez örökség elegendő is volt egy egész újabbb nemzedék számára mindaddig, míg a fiák ugyanazon foglalkozást űzhették, ugyanazon életpályát futhatták meg, mint atyáik. A művelődés fokozatos haladása folytán mindez gyökeresen megváltozott. Mai napsáig igen csekély azon szerencsések száma, a kiknek jövője már születésük alkalmával el van határozva: beülni az ősök által szerzett dús örökségbe s folytatni ama fényes pályát, melyet elődeik érdemei számukra egyengettek s úgyszólván biztosítottak, egyedül tőlük függvén, hogy azt meg is őrizzék. Vajha nevelésük
